Fizetésnap

A hétvégén a közösségi portálokon óriási visszhangja volt annak, hogy az államosított pedagógusok a hónap 3-án (ami vasárnapra esett) esedékes fizetésüket nem kapták meg a korábbi szokásoknak megfelelően 1-én, hanem csak 4-én hétfőn. Az előző bejegyzésből mindenki láthatta, abszolút ellenemre van, ami az oktatásban most történik, és azt minden lehetséges fórumon szóvá kell tenni, tiltakozni kell. De: Kedves Pedagógusok! Ugye nem tudjátok, mikor kapnak fizetést a tanítványaitok szülei?

Kihívás a javából

Nyugtával dicsérd a napot. Nyugtával - eszközhatározó (feladat a központi felvételi feladatlapról)

Mit csináljak, hogy ne adóellenőr legyen belőle? Lásd: nyugtával dicsérd a napot, meg áfás számlával

Szubjektív szülői vélemény az oktatásról – vitaindító- vagy provokációféle

Ma a magyar oktatásról olvasni olyan, mintha a háborús sikerpropaganda mellett szabadon lehetne fogni az ellenség adásait is. Mert ma az oktatásban háborús helyzet van. És mint szinte minden háborúban, ártatlanok esnek áldozatul. Jelen esetben különböző korú diákok milliói, iskolai közösségek és kipróbált programok. Hogy a háború után mi lesz? Azt senki nem tudhatja.

A szürke furcsasága

Különleges dolog történt az angolszász könyvkiadói világban 2012-ben. Egy eredetileg magánkiadásban megjelent, ráadásul minden szakmai vélemény szerint leginkább a szemét kategóriájába sorolható könyv és annak szerzője tarolt nem csak a sikerlistákon, hanem az irodalmi díjak egy részében is. Igen, E.L. James: A szürke ötven árnyalata című ’mamipornójáról’ van szó.

Kis magyar valóság egyetlen életképben

A Deák téri aluljáróban ma néhány másodpercben összesűrűsödött a magyar valóság. A metró bejáratánál jónéhány ember álldogál és próbál érvényesülni. Egy négytagú család, akik azt lesik, mikor néznek félre az ellenőrök, hogy leosonhassanak a mozgólépcsőn. Egy ember, aki Fedél Nélkült árul és egy másik, akik Csillagszállót. Őket a kitóduló utasok nagyívben kerülik el. A kínai árus békésen kínálja a belváros közepén is a sálakat, táskákat és teherautóról leesett csokikat. Egy Greenpeace-aktivista többekkel próbálkozik, de ez nem az a közönség, délután 4-kor senkit nem érdekel a környezetvédelem. Egy hölgy valami csodaszer szórólapját osztogatja. A lépcsőn üldögél az obligát, ereje teljében lévő kéregető. Végül pedig a "pékség" mellett ott álldogálnak vagy inkább dülöngélnek az alkoholisták.

Az aluljáró közepén pedig áll egy pici, vékony, huszonéves lány egy piros udvaribolond-sapkában, pufi dzsekiben (15 fok van) és szorosan öleli a Twilight egy agyonolvasott példányát.

Más, boldogabb városokban a központi metróállomás közönsége általában más. De ez Magyarország. Mi így szeretünk?

Lomtalanítási kalauz idiótáknak

Minden budapesti rémálma az éves rendes lomtalanítás. A dolog tulajdonképpen nagyszerű ötlet, hiszen végre lehetőséget adna arra, hogy mindenki megszabaduljon azoktól a holmiktól, amiket csak kerülget a lakásban, évek óta a pincében tárol, már a vaterán sem tud eladni... Működne is a dolog, ha az emberek tudnának olvasni. Pedig milyen egyszerű lenne: csak oda kellene figyelni a kiírásra és egymásra.
A lomtalanítás előtt úgy két héttel az illetékesek kiplakátolják minden érintett házban és személyes levélben is megírják mindenkinek, hogy melyik szombaton kell a lomokat kikészíteni, és kizárólag (így van a levélben és a plakáton is) a következő nap szállítják el azokat.
Nos, az emberek mintegy 80%-a mélyen hisz abban, hogy a teherautók már szombat reggel megérkeznek, majd soha többet nem jönnek vissza. Ezért azon a hétköznapon, amikor ráérnek egy-két órát, kipakolnak mindent. Az utcák tehát nyilvános szemetessé válnak kedden, de legkésőbb szerdán délután.
Ekkor már odaköltöznek a hivatásos lomisok is, akik között ma már annyira elmérgesedett a harc, hogy ökölre, sőt akár késre is mennek egy-egy szemétkupacért. Így tehát a környék csaknem egy hétre nem csak szemétteleppé, hanem bűnözők lakhelyévé is válik. Persze ilyenkor a környékről szabadságra mennek a közterület-felügyelők (ilyenkor kellene büntetni utcai szemetelésért), de a gyámügyesek sem járnak a környéken, hogy megkérdezzék, azok a tíz év körüli mocskos gyerekek, akik akár késsel felfegyverezve őrzik a lomokat, miért nincsenek iskolában.
A környék házainak kapuit ilyenkor ajánlatos zárni, mert sokszor nem csak a kitett lomoknak lesz gazdája, hanem az értékesnek, eladhatónak tűnő egyéb mozdítható tárgyaknak is. Ráadásul kiváló alkalom a pakolás idejére nyitva hagyott kapu arra, hogy felmérjék, honnan lenne még érdemes valamit elmozdítani.
Egy ideális városban az emberek nagy része szombat délutánnál előbb nem pakolná ki a szemetet az utcára. Azt pedig minden kerület megengedhetné magának, hogy szombat délelőttől vasárnap délig valamennyi rendőr, polgárőr és közterület-felügyelő járőrözzön távol tartva a környéktől a gyanús, de főként félelmet keltő és vandál rombolásukkal a kerületet napokra élhetetlenné és járhatatlanná tevő embereket. No meg szükség szerint megbüntetve azokat, akik túl korán kezdenek szemetelni.
Egy ideális városban a lomokat nem vernék kalapáccsal apróra, nem kellene napokon keresztül ölben vinni a kutyákat a legközelebbi lakatlan területig, hogy ne vágja szét a lábukat az üvegszilánk.
És ehhez csak annyi kellene, hogy szombat délutánig minden lom maradjon ott, ahol az elmúlt években is elfért.

Atavizmus

A troliról láttam, hogy a délutáni "békemenet" előtt szép tisztára nyalják az Andrássy utat. Ettől beindult az agyam és eszembe jutottak a régi május 1-k. Amiről persze nem tudtuk, hogy részben kötelező a részvétel a szüleinknek. Lelki szemeim előtt megjelent, hogy takarítás után elkezdik felszerelni a hangszórókat is, ahonnan majd harsognak a zenék (olvastam: volt Gábor Áron rézágyúja meg A csitári hegyek alatt - de hogy miért?) és a hangosbemondó néha megszólal: üdvözöljük a felszámolt Csepeli Vas- és Fémmű felvonuló dolgozóit, köszöntjük a bedőlés előtt álló BKV felvonuló dolgozóit, köszöntjük a Szent Viktória katolikus leányiskola tornabemutatóját. Közben pedig, ameddig fel nem épül újra a tribün, pártunk és kormányunk vezetői a Terror Háza erkélyén integetnek a felvonulóknak. A felvonulók sör és virsli helyett a hidegre való tekintettel a hajléktalanellátó-szolgálat teáját kortyolgatják - csak hogy szokják. Hamarosan kezdődik egyszerre az m1-en, az m2-n és a Dunán a Felvonulók kérték, ahol Csongor bácsi, a felcsúti focipálya gondnoka épp a Hamburgi menyasszony című operettből a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című számot kéri a Kárpátia zenekar előadásában - csak először Kárpátoknak mondja.