Készenléti rendőrök és tocsogó kacsák

Ma többekkel arra próbáltunk rájönni, hogy mitől érezzük magunkat valahogy furcsán az idei könyvfesztiválon. Valami furcsa feszültség, fásultság érződik - eddig jutottunk a megfejtésben. A rosszkedvhez biztosan hozzájárul, hogy egész nap vígasztalhatatlanul esett az eső, annyira, hogy este hazafelé az egyenetlen murva gödreiben összegyűlt pocsolyákban térdig gázolnak a vadkacsák. Aztán arra is ráeszmél a látogató, hogy a kapuban nem ismerősökkel, hanem készenléti rendőrökkel találkozott (lehet, hogy az ismerősök épp miattuk nem beszélgetnek kint?), a jegyszedők mellett markos biztonsági őrök állnak. Erre vajon miért van szükség? Ez már mindig így lesz?...

Mindenkitől bocs, ez kivételesen politika

Ez jött ma szembe a közértben: az összeborulás arcai, a barátaik szerint. Ha ezt mutatják kifelé, milyen lehet belül? És milyen képet mutat róluk az ellenfél a népnek, hogy elriasszon, ha ezzel támogatókat akar nyerni, aki beszerkesztette?

Egyre jobban örülök, hogy nem leszek olyan helyen április 6-án, hogy szavazni tudjak.

Fafej?!

Magyar jelen

Tépett, szakadt EU-zászló, becsavarodott székely zászló és dagadó nemzeti - egy magyar közintézmény ma

Retró reggel

Ma komolyan azt hittem, hogy egy másik évben ébredtem:

Egy negyvenes pasi ordított az utcán:

- Lekádereztem! Évek óta a KGST-piacon seftel!

Mondjátok, megint van KGST-piac? Vagy 1983-ban ébredtem tényleg?

Huszáros történelmi kvíz

Október 23. alkalmából a fiam szerepelt az iskolai ünnepségen. Volt egy mondata, ami nálam már jó előre kiverte a biztosítékot: "1989-ben a szovjet csapatok - persze nem saját jószántukból - elhagyták Magyarországot." Ja, biztos mi zavartuk ki őket, mondtam neki. Aztán az ünnep reggelén a gyerek segítségével megvilágosodtam.

Békés reggeli kutyasétáltató bambulásom közben a belvárosi utcán mintegy negyvenfős huszárcsapattal találkoztam, akik délcegen lovagoltak a vasparipák keleti állomása felé a szeles Lövölde tér felől. Amikor hazaértünk a nagy állatokat hősiesen megugató kicsiny ebekkel, azt kérdeztem a kiskorútól, hogy szerinte ezek a szerencsétlenek március 15. óta bolyonganak-e a XXI. századi nagyvárosban.

A fiam viszont tudta a megoldást: ez a maroknyi huszár űzte ki 89-ben a szovjet csapatokat, akik "A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!" kiáltásokkal rohantak vissza a nagy orosz sztyeppére.

Ízlések miatt pofonok

Képzeljünk el egy demokratikusan működő iskolai menzát, ahol a menü aszerint dől el, milyen ételeket ennének a legtöbben szívesen. Akinek nem teszik a választék, persze nem köteles a menzán enni.

A helyzet a következő: a diákok nem egészen egynegyede (24%) még mindig a nehéz, magyaros ételeket kedveli, kizárólag sertéshúsból. A diákok 14%-a a csirkére, 7% a pulykára, 2% a marhahúsra, míg 1% a halételekre feni a fogát. 48% viszont idő közben vegetáriánus lett, nem kell nekik egyik húsétel sem. És mivel az étlapra nem került olyan étel, ami elfogadható lenne számukra, nem is költenek a menzán. És persze az étlapot sem befolyásolják. Pedig ha lenne rajta túróstészta választható tepertővel, azt szívesen megennék (ők persze tepertő nélkül).

Mit tehet az egyszeri, de felelős szakács ilyenkor? Biztosan nem szeretné, ha csak egészségtelen, koleszterinben gazdag ételek kerülnének az étlapra. Ugye? Hát kínálna túróscsuszát, rántott sajtot és gombapörköltet is. Előbb-utóbb jöhetne a saláta és a gabonafasírt is. De amíg a szakács az ételt csak hússal tudja elképzelni, jöhetnek a károgó cikkek: a menzára járók fele még mindig a zsíros körömpörköltöt választja.

Két kérdés merül fel: vajon lesz-e olyan szakács, aki be meri vállalni a rántott gombát, illetve meddig tűrik a húspártiak, hogy a vegák az otthonról hozott sajtos szendvicset azért elfogyasszák a menza sarkában?

És hogy ez miről jutott eszembe? ...