Még egyszer a szülő és az iskola felelősségéről

Volt egy hatalmas vitám néhány helikopter-szülővel egy Facebook csoportban arról, ki a felelős a gyerekért bizonyos helyzetekben. A vita számomra legszomorúbb információja az volt, hogy egy népszerű nyári tábor a rengeteg helikopter miatt arra kényszerült, egy nyilatkozatot írasson alá a szülőkkel, amelyben tisztázzák a felelősségi viszonyokat. Úgy látszik, ez a téma vissza-visszatér. A meglepő az, hogy mekkora dühvel reagálnak ezek a szülők arra, ha a figyelmüket felhívjuk arra, mi lenne az ő feladatuk, és mi az, amit még akkor sem várhatnának el például az iskolától, ha ott csupa Superman dolgozna.

Milyenek a finn szülők?

Milyenek a finn szülők?- passzolta nekem a labdát néhány napja a Neveljük együtt! főszerkesztője. Kereste a választ arra, hogy milyen szülői hozzáállás, magatartás segíti a finneket abban, hogy a legsikeresebbek egyike legyen oktatási rendszerük. Elolvastam pár blogot és megkérdeztem pár finn kollégát. Remek kiindulópont a híres doboz, amit a kérdés kapcsán megosztott a főszerkesztőnk, ahhoz, hogy szemléltetni tudjam, milyennek látom őket. (A doboz egy egyencsomag, amit minden újszülött megkap Finnországban már vagy 80 éve, a legalapvetőbb ruhákkal és egyéb babafelszerelésekkel, sőt, a babák nagy része egy darabig ebben a dobozban is alszik.)

Vidám nap Brüsszelben

Kevés fárasztóbb program van, mint néhány megbeszélés kedvéért kimenni a hajnali géphez, Brüsszelben lenyomni a napot, aztán az esti géppel éjfélre hazaérni. De néha nagyon vicces tud lenni. A mai az volt jazz zongoristával, kerti törpével.

Nem vicc

Egy angol, egy török és egy magyar sétálnak Bologna utcáin. Akár egy vicc is kezdődhetne így vagy egy Rejtő-regény. De nem az. Inkább egy pillanatkép a mai Európáról, ami nem annyira szívderítő.

Nyári könyvajánló 2017

A nyár első hőségriadós hőhullámának közepén rájöttem, hogy miközben idén nekem csak munkás és kevésbé munkás kánikulai napjaim lesznek, mások lassan felkerekednek nyaralni. Így a nem-nyaralás ellenére is úgy gondoltam, megosztom, milyen könyveket szerettem nagyon az év első felében, hátha más is kedvet kap hozzá. Ismét nagyrészt vaskos köteteket választottam, talán már mondhatom, hogy szokás szerint, mert mikor is lenne az embernek erre ideje, mint nyaraláskor.

Közterület-szétügyelet

Vendégposzt következik, elkövetője a fiam. 

Magyarország, Budapest, Erzsébetváros, bulinegyed – 2017

Van úgy, hogy az ember megünnepli, hogy túl van az érettségin. Van úgy, hogy ezt a barátaival teszi. És van úgy, hogy megjelennek a köz éber felügyelői.

Vasárnap hajnali fél 1. Úgy éreztük egy másik friss érettel, hogy ideje lenne megkeresni a társaság többi részét, mert feltűnően régóta nincsenek a kocsmában, ahol elkezdtük az ünneplést. Lesétáltunk hát a Klauzál téri parkhoz (a parkot éjjelre bezárják – a szerk.), mondván legutóbb is oda mentek, amikor unalmas lett nekik a kocsma. Láttunk is a kerítés mellől a parkban egy tagot a társaságunkból, így hát úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a kapunál, hátha kijönnek előbb-utóbb. Itt kezdődött a magyar jogállamiság iskolapéldája.

Apa autója

Anyuka áll mellettem a piros lámpánál két gyerekkel, egy háromévesforma kisfiúval és egy kicsit idősebb kislánnyal. Szembe velünk beáll egy ezüstszínű Volkswagen, őt is a piros lámpa állította meg. A kisfiú felkiált, amikor meglátja az autót:
- Apa autója.
Mire anyuka:
- Nem, ez nem apa autója, csak hasonlít rá.
- De, apa autója - köti az ebet a karóhoz a kisfiú.
Közben az autónak zöldre vált a lámpa, a kocsi kikanyarodik, a zebrán elmegy előttünk. Anyuka rámutat, és azt mondja:
- Látod, ez nem apa autója. Apát otthon hagytuk a kanapén, ezt az autót pedig egy férfi vezeti.
A kisfiú néz egy darabig, láthatóan gyorsan kattognak a fejében a fogaskerekek, aztán gyorsan rávágja:
- De nem apa.
:-)