Gondolatok a könyvhéten

Szerintem nem nagyon van olyan magyar könyvmoly, aki ne várná minden évben az Ünnepi Könyvhetet. Oké, kicsit szorongva, mert mindannyian eljutunk előbb-utóbb addig a pontig, amikor épp új könyvespolcra, esetleg nagyobb lakásra gyűjtünk, hogy elférjenek a könyvek. Idén is bementem az első utamba eső könyvesboltba a könyvheti katalógusért, és persze örömmel olvasgattam a kiadói hírleveleket is. A hivatalos katalógusban (300 új könyv, hirdeti a címlap) mindössze két olyan könyvet találtam, amit el szeretnék olvasni (igen kezdhetitek dobálni a köveket), ugyanakkor egész tisztességes listám van azokról, amik könyvhetiek ugyan, de nem ’hivatalosak’, mert nem magyar szerzők művei. És akkor elgondolkodtam, hogy miért is nem része a minőségi műfordítás megünneplése a magyar könyv ünnepének, miért nem lehet műfordítást könyvheti kiadványként regisztrálni. Pedig jó lenne, mert továbbra is vannak briliáns fordítások (miközben egyre több az olyan is, aminek szívesen adnék citrom díjat).

Csillagflottakapitányok, mutánsok, zaklatók és nevelésük

Ki ne venne szívesen a kezébe egy olyan könyvet, aminek a szerzői között van westerosi kóbor lovag, csillagflottakapitány, bűbájtantanár vagy éppen sárkányszelídítő? A Nevelj Jedit! című (a Könyvfesztiválra megjelent) kötetet pedig ilyenek jegyzik, bár a muglik számára látható énjük a pedagógiához, a tanárképzéshez, az egyetemi világhoz kötik őket.

Nagy Ádám szerkesztő-szerző a könyvet az Athenaeum Kiadó két korábbi kötete (A sci-fi politológiája, illetve Fantasztikus világok) nyomán, azokat egyfajta franchise alapnak tekintve állította össze. Arra vállalkozik, hogy jól ismert fantasztikus világok iskoláit, oktatási gyakorlatát használja a mai magyar oktatás problémáinak, modernizációs igényeinek körüljárására. Jól ismert világokat használ fel arra, hogy egy sor fontos témát kellően távoli perspektívából vitasson meg, mégpedig – hasonlóan a korábbi két kötethez – szórakoztató ismeretterjesztő nyelvezettel. Ez a megközelítés talán hozzájárulhat ahhoz, hogy szakemberek és laikusok, tanárok, szülők, diákok, sőt akár oktatásirányítók is valódi párbeszédbe kezdjenek a kötetben felvetett témákról.

Már csak két nap

Már csak szűk két nap van hátra a választásokig. El kell menni, mert tenni kell valamit, hogy ne kelljen elmenni illetve, hogy legyen esély hazajönni. Vannak forgatókönyvek a fejemben, van köztük olyan is, ami szerint, ha hétfőn elutazom külföldre dolgozni, nem fogok tudni hazajönni. De hiszek abban, hogy nem így lesz. Ha optimista vagyok, hiszek abban is, hogy az utcákról és a Facebook falamról is eltűnik a mocsok néhány napon belül. Azt persze tudom, hogy sem a fejekből, sem a közéletből nem fog eltűnni még nagyon hosszú ideig.

Kicsit hasonlóan érzem magam, mint négy évvel ezelőtt. Most is pontosan tudom, hogy kikre nem fogok szavazni. Négy éve még egy kicsit vívódtam, hogy elmenjek-e a lisszaboni magyar nagykövetségig, mert nem volt jelöltem, de norvég kollégám meggyőzött, a fülkében megtalálja az ember a legkevésbé rosszat. Az is egyértelmű, hogy mindaz, amit a kampány során a jelöltek, támogatóik és támadóik össze-vissza fröcsögtek illetve ígérgettek (ebben a gyakorisági sorrendben), semmilyen hatást nem gyakorolt a véleményemre. Hasonló a helyzet azért is, mert miközben pontosan tudom, hogy el fogok menni szavazni, nem döntöttem végleg, hogy kire és melyik listára. És köszönöm, az előző mondatból következően nem kérek senkitől sem jó tanácsokat, ’taktikai szavazási’ linkeket, sem kampánybeszédet. Őrnagy elvtárs ezt valószínűleg eddig is tudta, mert – ellentétben barátaim nagy részével – engem egészen mostanáig egyik jelölt vagy párt sem hívott fel telefonon.

Óriások, medvék és katedrálisok - könyvajánló

Erősen küzdöttem a bőség zavarával, még akkor is, ha ez most csak felnőtteknek szóló könyvajánló. A nyár óta eltelt hónapok igen jelentős részét repülőgépeken töltöttem, ahol általában olvasni szoktam, és számos olyan könyv került a kezembe, amiket bátran ajánlok ajándékba vagy csak egyszerűen betárazni a hosszú téli estékre magadnak. Elsősorban azokat az olvasmányaimat válogattam nektek, amik vagy a muszáj elolvasni kategóriába tartoznak, vagy tartottam tőlük, óvatosan kezdtem bele, de aztán nem csalódtam. Az utóbbi érzés főleg abból adódott, hogy kedvelt szerzők sokadik könyvéről van szó, és ilyenkor az ember mindig kicsit óvatos. Így azt gondoltam, én leszek az egyik, aki azt mondja, vágjatok bártan bele ti is.

Gondolatok a büntetésről Drezdában

Egy képzés Drezdába szólított, abba a német városba, amelyiket a szövetséges légierő a második világháború utolsó hónapjaiban szinte a földdel tett egyenlővé. Történészek ma is vitáznak arról, elérte-e ez a büntető támadás a háborús bűn kategóriáját. A támadásnak legalább 150 ezer ember esett áldozatul. A tréning egyik napja után bementünk a nagyjából visszaépített óvárosba, és természetesen beszélgettünk a helyi kollégákkal a bombázásról is. Elgondolkodtató volt.

Még egyszer a szülő és az iskola felelősségéről

Volt egy hatalmas vitám néhány helikopter-szülővel egy Facebook csoportban arról, ki a felelős a gyerekért bizonyos helyzetekben. A vita számomra legszomorúbb információja az volt, hogy egy népszerű nyári tábor a rengeteg helikopter miatt arra kényszerült, egy nyilatkozatot írasson alá a szülőkkel, amelyben tisztázzák a felelősségi viszonyokat. Úgy látszik, ez a téma vissza-visszatér. A meglepő az, hogy mekkora dühvel reagálnak ezek a szülők arra, ha a figyelmüket felhívjuk arra, mi lenne az ő feladatuk, és mi az, amit még akkor sem várhatnának el például az iskolától, ha ott csupa Superman dolgozna.

Milyenek a finn szülők?

Milyenek a finn szülők?- passzolta nekem a labdát néhány napja a Neveljük együtt! főszerkesztője. Kereste a választ arra, hogy milyen szülői hozzáállás, magatartás segíti a finneket abban, hogy a legsikeresebbek egyike legyen oktatási rendszerük. Elolvastam pár blogot és megkérdeztem pár finn kollégát. Remek kiindulópont a híres doboz, amit a kérdés kapcsán megosztott a főszerkesztőnk, ahhoz, hogy szemléltetni tudjam, milyennek látom őket. (A doboz egy egyencsomag, amit minden újszülött megkap Finnországban már vagy 80 éve, a legalapvetőbb ruhákkal és egyéb babafelszerelésekkel, sőt, a babák nagy része egy darabig ebben a dobozban is alszik.)