Kétharmadnyi megvilágosodás

Megvilágosodtam, immár néhány héten belül másodszor. Rájöttem, honnan van az a bizonyos egyharmad, ami kétharmadot okoz. Mert fogalmam sem volt, ha a legelhivatottabb támogatók is elégedetlenek, vajon kik ikszelhettek oda.

A trolin egy szakadt, ápolatlan idősebb pasi nevelte a mellette jobbra ülő fiatalembert. Elmondta, hogy azért kell elmenni október 12-én és 'ezekre' szavazni, mert amikor 'azok' voltak, volt egy kisebbség, akik sokkal jobban éltek másoknál. Igaz, hogy most mindenkinek sokkal rosszabb, de 'ezek' csinálják jól, mert ők azon dolgoznak, hogy senki ne élhessen jobban másoknál. Tehát: arra kell szavazni, akinek sikerülni fog elérnie, hogy dögöljön meg a másik tehene is.

Az első megvilágosodás néhány hetes. Egy társasházi közösség szembesül azzal, hogy csúnyán meglopta őket a közös képviselő, aki most, a felszámolás és a büntetőfeljelentések elől egy másik cég létrehozásába menekült. A kisnyugdíjas, iskolázatlan tulajdonosok bólogatva vették tudomásul, hogy a régi cég tartozásait esze ágában sincs kifizetni. Ráadásul a ház is rohad már egy pár éve. Majd rábízzák az új cégre a házat. Lopott? Tönkretette a házat? Tisztességtelen? De már annyira megszoktuk! Hadd maradjon szegény, úgyis olyan nehéz neki a sok eljárás miatt.

Aztán most megnéztem a videót, amiben az a bizonyos hölgy meggyőződéssel tagadja meg édesgyermekét, a működésképtelen magyar iskolát. És már nem lepődtem meg.

Inkább fogok egy jó könyvet és elvitorlázom egy, a magyar valóságnál valósabbnak tűnő világba. Mondjuk Narniába, ahol már véget ért a tél.

Készenléti rendőrök és tocsogó kacsák

Ma többekkel arra próbáltunk rájönni, hogy mitől érezzük magunkat valahogy furcsán az idei könyvfesztiválon. Valami furcsa feszültség, fásultság érződik - eddig jutottunk a megfejtésben. A rosszkedvhez biztosan hozzájárul, hogy egész nap vígasztalhatatlanul esett az eső, annyira, hogy este hazafelé az egyenetlen murva gödreiben összegyűlt pocsolyákban térdig gázolnak a vadkacsák. Aztán arra is ráeszmél a látogató, hogy a kapuban nem ismerősökkel, hanem készenléti rendőrökkel találkozott (lehet, hogy az ismerősök épp miattuk nem beszélgetnek kint?), a jegyszedők mellett markos biztonsági őrök állnak. Erre vajon miért van szükség? Ez már mindig így lesz?...

Mindenkitől bocs, ez kivételesen politika

Ez jött ma szembe a közértben: az összeborulás arcai, a barátaik szerint. Ha ezt mutatják kifelé, milyen lehet belül? És milyen képet mutat róluk az ellenfél a népnek, hogy elriasszon, ha ezzel támogatókat akar nyerni, aki beszerkesztette?

Egyre jobban örülök, hogy nem leszek olyan helyen április 6-án, hogy szavazni tudjak.

Fafej?!

Magyar jelen

Tépett, szakadt EU-zászló, becsavarodott székely zászló és dagadó nemzeti - egy magyar közintézmény ma

Retró reggel

Ma komolyan azt hittem, hogy egy másik évben ébredtem:

Egy negyvenes pasi ordított az utcán:

- Lekádereztem! Évek óta a KGST-piacon seftel!

Mondjátok, megint van KGST-piac? Vagy 1983-ban ébredtem tényleg?

Huszáros történelmi kvíz

Október 23. alkalmából a fiam szerepelt az iskolai ünnepségen. Volt egy mondata, ami nálam már jó előre kiverte a biztosítékot: "1989-ben a szovjet csapatok - persze nem saját jószántukból - elhagyták Magyarországot." Ja, biztos mi zavartuk ki őket, mondtam neki. Aztán az ünnep reggelén a gyerek segítségével megvilágosodtam.

Békés reggeli kutyasétáltató bambulásom közben a belvárosi utcán mintegy negyvenfős huszárcsapattal találkoztam, akik délcegen lovagoltak a vasparipák keleti állomása felé a szeles Lövölde tér felől. Amikor hazaértünk a nagy állatokat hősiesen megugató kicsiny ebekkel, azt kérdeztem a kiskorútól, hogy szerinte ezek a szerencsétlenek március 15. óta bolyonganak-e a XXI. századi nagyvárosban.

A fiam viszont tudta a megoldást: ez a maroknyi huszár űzte ki 89-ben a szovjet csapatokat, akik "A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!" kiáltásokkal rohantak vissza a nagy orosz sztyeppére.