Megvilágosodtam, immár néhány héten belül másodszor. Rájöttem, honnan van az a bizonyos egyharmad, ami kétharmadot okoz. Mert fogalmam sem volt, ha a legelhivatottabb támogatók is elégedetlenek, vajon kik ikszelhettek oda.
A trolin egy szakadt, ápolatlan idősebb pasi nevelte a mellette jobbra ülő fiatalembert. Elmondta, hogy azért kell elmenni október 12-én és 'ezekre' szavazni, mert amikor 'azok' voltak, volt egy kisebbség, akik sokkal jobban éltek másoknál. Igaz, hogy most mindenkinek sokkal rosszabb, de 'ezek' csinálják jól, mert ők azon dolgoznak, hogy senki ne élhessen jobban másoknál. Tehát: arra kell szavazni, akinek sikerülni fog elérnie, hogy dögöljön meg a másik tehene is.
Az első megvilágosodás néhány hetes. Egy társasházi közösség szembesül azzal, hogy csúnyán meglopta őket a közös képviselő, aki most, a felszámolás és a büntetőfeljelentések elől egy másik cég létrehozásába menekült. A kisnyugdíjas, iskolázatlan tulajdonosok bólogatva vették tudomásul, hogy a régi cég tartozásait esze ágában sincs kifizetni. Ráadásul a ház is rohad már egy pár éve. Majd rábízzák az új cégre a házat. Lopott? Tönkretette a házat? Tisztességtelen? De már annyira megszoktuk! Hadd maradjon szegény, úgyis olyan nehéz neki a sok eljárás miatt.
Aztán most megnéztem a videót, amiben az a bizonyos hölgy meggyőződéssel tagadja meg édesgyermekét, a működésképtelen magyar iskolát. És már nem lepődtem meg.
Inkább fogok egy jó könyvet és elvitorlázom egy, a magyar valóságnál valósabbnak tűnő világba. Mondjuk Narniába, ahol már véget ért a tél.
