Negyedszer ünnepeltük a szakmai tudás hetét

A szakmai tudás hete volt Európában 2019. október 14. és 19. között. A szakképzést népszerűsítő rendezvényt negyedszer rendezték meg. Azon gondolkodtam el, hogy hányan hallottak erről a hétről Magyarországon miközben idén itthonról 333 eseményt regisztráltak. Tegye fel a kezét, aki volt valamelyiken. Ken Robinson eddigi utolsó könyvében arról ír, miért lenne fontos, hogy a pályaválasztásnál a szakképzés ne a futottak még kategóriában legyen. Robinson azt mondja, túl sok a jogász, akik közül sokan nem boldogok, de nagyon kevés a jó építkezési szakember, akik sokkal elégedettebbek az életükkel, sokszor még többet is keresnek, mint a jogászok.

Ha itthon nem is, néhány másik országban mi is szerveztünk programokat közösen szakképző intézményekkel azért, hogy a szülők és a diákok is lássák, miért érdemes a szakképzés választani, a kollégáim pedig Helsinkiben voltak egész héten, a hét központi eseményén. Minden szülői szervezetnek fontos téma a szakképzés. Szakképző intézményekkel és a téma szakmai szervezeteivel elsősorban azon dolgozunk, hogy hogyan vegyenek részt a szülők - a nagykorú tanulók szülei is - a szakképzés alakításában, irányításában, minőségbiztosításában, és olyanokkal dolgozunk együtt, mint a Skoda vagy a kereskedelmi és iparkamarák. Igen, a kamarával Magyarországon is együtt tudunk működni.

A nagymama padlizsánja

Apai nagymamám remek, ám igen kritikus szakácsnő volt. Semmivel nem tudta jobban hangsúlyozni a sógornőjével kapcsolatos lenézését, mint hogy azt mondta róla, beleteszi a sparheltbe a húsleveses fazekat[1]. Rengeteg olyan ételt főzött, amit szinte sehol máshol nem lehetett enni, és ma sem lehet. Egy erdélyi faluból származott, de voltak olyan receptjei, amik semmilyen erdélyi és/vagy zsidó szakácskönyvben nem lelhetőek fel. Amikor anyám férjhez ment, feljegyezte ezeket a recepteket, bár esély sem volt rá, hogy valaha elkészíti. Aztán kidobta a füzetet, így vannak olyan receptek, amiket azóta sem sikerült rekonstruálni, mert mire ez kiderült, a nagymama már szenilis volt. Van, ami azonban fennmaradt. Az egyik ilyen ’A’ padlizsán.

Nyárutói könyvajánló

Minden évben meg szoktam veletek osztani néhány olyan könyvet, amelyeket a nyaralásra jó szívvel ajánlanék, és azt is meg szoktam mutatni, mit tervezek a nyárra. Ez idén elmaradt, helyette volt a blogon néhány könyvajánló. Már szeptember van, de még nem múlt el teljesen a nyár, nem tudtam megállni, hogy ne írjak egy nyári könyves bejegyzést. A nyár olvasás szempontjából azért is speciális volt, mert aránylag hosszú ideig nem utaztam, így elsősorban a várólistámat próbáltam csökkenteni. Sajnos azok a könyvek, amelyekhez hagyományos formában tudok csak hozzájutni, halmozódnak az éjjeliszekrényen, mert amikor utazom, csak e-könyvet olvasok. És a munkám bizony szinte hetente visz valahová. A mostani ajánlóban tehát elsősorban nem újdonságok kerültek, viszont néhány igazán remek kötet üldögélt olvasásra várva a kupacban. Amiről nem fogok írni: nem alaptalan nagyon várni az új Nesbo-t, olvastam angolul, remek.

Norvég minta

Troll valahol egy fjordban

Amikor a Neveljük együtt! főszerkesztője, Tőkés Hédi megkért, hogy az egyik szeptemberi szerkesztői napom a norvégiai fjordokban tett nyári kirándulásunkról szóljon, nem tudtam, hogy kezdjek neki. 45 oldalnyi naplót írtam 12 nap alatt, de azt mégsem osztanám meg itt. Aztán elolvastam a legújabb, magyarul csak novemberben várható Jo Nesbo regényt, a Kést  (valahogy beugrott a csomagba hazafelé a londoni reptéren), és rátaláltam a megfelelő kezdésre. „Tudja, mi a norvég oktatási rendszer fő célja?” kérdezte Dagny. „Hogy felelős állampolgárokat neveljen. Hogy megtanítsa őket arra, hogy ez legalább annyira felelősség, mint amennyire privilégium.” Hát, így, és szerintem pont ezért érzem ennyire közelinek magamhoz a norvégokat.

Fjordok minden mennyiségben

Csak képek

Caption this

Erre a vagy százéves fotóra Oldenben, a falucska templomában leltem rá. Annyira megindult tőle a fantáziám, hogy úgy döntöttem, nem akarom kideríteni, miért és kikről készült valójában ez a kép. Ezek ugyanis egészen biztosan Hófehérke törpéi, akik a fotó tanúsága szerint nem heten voltak. Azért arra a pillanatra kíváncsi vagyok,amikor valami falusi elöljáró rábólintott, hogy a vének tanácsa tablóján mindenkinek piros sipkát és fehér szakállat fessenek. Sehol nincsenek ehhez képest a legkreatívabb iskolai tablók sem.

A tökfőzelék, avagy hogyan győzzük le gyerekkori traumáinkat alig 47 év alatt

Vasárnap kimentem a piacra, vettem gyalult tököt és egy csokor kaprot, és főzeléket csináltam ma belőle ebédre. Hogy ebben mi a hírérték? Az, hogy 47 éve nem ettem tökfőzeléket, bár valamikor úgy 20 éve főztem néhányszor, csak akkor még nem bírtam megkóstolni. Azóta nem sikerült békét kötnöm ezzel a – most már tudom – igen finom étellel, amióta Julika néni a szó legszorosabb értelmében belém tömte az oviban. Egyszer-kétszer próbálkoztam vele, ám búvárkajának bizonyult. Tudjátok, lemegy, körülnéz, visszajön. Ezek után mai isteni tökfőzelék fasírttal családtörténeti esemény volt. Ugye?