Miért is akarna mindenki fehér, középkorú, középosztálybeli nő lenni?

Integráció vs. Inklúzió - Miről is beszélünk és mi a baj az integrációs törekvésekkel?

Az oktatás inklúziós és integrációs megközelítése egyetért abban, hogy meg kell határoznunk bizonyos kereteket, amelyek között az oktatás megvalósul (és tudomásul veszi, hogy lesz, aki nem fér ebbe bele, sőt lesznek olyanok is, akik szegregálódva tudják megőrizni a legjobban önmagukat, és kiteljesedni). A különbség abban áll, hogy a két iskola másként látja a kereteken belüli helyzetet, és ennek megfelelően az integráció hívei a kereteket, pontosabban azt, hogy mi számít normálisnak és elfogadhatónak, szükségszerűen szűkebbre szabják, így többen maradnak vagy esnek ki belőle.

Az új NAT-ról szülőknek

Kitűnő időzítéssel, január 31-én, egy péntek este megjelent a Magyar Közlönyben az új Nemzeti Alaptanterv (NAT). Az időzítés lehetővé tette, hogy független szakértők és különféle pedagógus szervezetek gyorselemzéseket tegyenek közzé róla, amelyek egy része nagy sebességgel terjed a közösségi hálókon, míg mások az internetes sajtóba is eljutottak. De mit kell mindebből a szülőknek mindenképpen tudnia? A legfontosabb, és nagyjából az egyetlen olyan eleme, amelyiknek biztosan hatása lesz az állami iskolákba járó gyerekek életére, hogy az új NAT – ha nem is a kutatások alapján indokolt mértékben – csökkenti a kötelező és a maximális óraszámokat is. Azt, hogy a tartalom – amit majd még az ezután kiadásra kerülő ún. kerettantervek is befolyásolnak - milyen formában szivárog majd be az osztálytermekbe, az új tankönyvek megjelenése után lehet majd csak sejteni, hiszen tudjuk, a tanárok döntő többsége (miközben jó eséllyel sosem tanulmányoztak egyetlen tantervet sem) tankönyvet „tanít le”. 

Amikor van időd olyanra, amit nem lehet letenni

Ötödik éve, immár hagyományosan karácsony előtt kéretlen ötleteket szoktam adni olvasáshoz, ajándékvásárláshoz. Ebben az évben a csomagba régebbi és friss kiadású könyvek is kerültek, de mindenképpen olyanok, amik az idei év legjei a szintén szokásos nyári könyvajánlóval együtt. Az év egyik nagy sikerélménye volt számomra, hogy sikerült teljesítenem a moly.hu-n a Várólista csökkentés kihívást. A nyári válogatásom nagyrészt ebből ajánlott könyveket, most viszont nagyobbrészt olyanokat válogattam, amelyek nem ücsörögtek sokat a várólistámon.

Negyedszer ünnepeltük a szakmai tudás hetét

A szakmai tudás hete volt Európában 2019. október 14. és 19. között. A szakképzést népszerűsítő rendezvényt negyedszer rendezték meg. Azon gondolkodtam el, hogy hányan hallottak erről a hétről Magyarországon miközben idén itthonról 333 eseményt regisztráltak. Tegye fel a kezét, aki volt valamelyiken. Ken Robinson eddigi utolsó könyvében arról ír, miért lenne fontos, hogy a pályaválasztásnál a szakképzés ne a futottak még kategóriában legyen. Robinson azt mondja, túl sok a jogász, akik közül sokan nem boldogok, de nagyon kevés a jó építkezési szakember, akik sokkal elégedettebbek az életükkel, sokszor még többet is keresnek, mint a jogászok.

Ha itthon nem is, néhány másik országban mi is szerveztünk programokat közösen szakképző intézményekkel azért, hogy a szülők és a diákok is lássák, miért érdemes a szakképzés választani, a kollégáim pedig Helsinkiben voltak egész héten, a hét központi eseményén. Minden szülői szervezetnek fontos téma a szakképzés. Szakképző intézményekkel és a téma szakmai szervezeteivel elsősorban azon dolgozunk, hogy hogyan vegyenek részt a szülők - a nagykorú tanulók szülei is - a szakképzés alakításában, irányításában, minőségbiztosításában, és olyanokkal dolgozunk együtt, mint a Skoda vagy a kereskedelmi és iparkamarák. Igen, a kamarával Magyarországon is együtt tudunk működni.

A nagymama padlizsánja

Apai nagymamám remek, ám igen kritikus szakácsnő volt. Semmivel nem tudta jobban hangsúlyozni a sógornőjével kapcsolatos lenézését, mint hogy azt mondta róla, beleteszi a sparheltbe a húsleveses fazekat[1]. Rengeteg olyan ételt főzött, amit szinte sehol máshol nem lehetett enni, és ma sem lehet. Egy erdélyi faluból származott, de voltak olyan receptjei, amik semmilyen erdélyi és/vagy zsidó szakácskönyvben nem lelhetőek fel. Amikor anyám férjhez ment, feljegyezte ezeket a recepteket, bár esély sem volt rá, hogy valaha elkészíti. Aztán kidobta a füzetet, így vannak olyan receptek, amiket azóta sem sikerült rekonstruálni, mert mire ez kiderült, a nagymama már szenilis volt. Van, ami azonban fennmaradt. Az egyik ilyen ’A’ padlizsán.

Nyárutói könyvajánló

Minden évben meg szoktam veletek osztani néhány olyan könyvet, amelyeket a nyaralásra jó szívvel ajánlanék, és azt is meg szoktam mutatni, mit tervezek a nyárra. Ez idén elmaradt, helyette volt a blogon néhány könyvajánló. Már szeptember van, de még nem múlt el teljesen a nyár, nem tudtam megállni, hogy ne írjak egy nyári könyves bejegyzést. A nyár olvasás szempontjából azért is speciális volt, mert aránylag hosszú ideig nem utaztam, így elsősorban a várólistámat próbáltam csökkenteni. Sajnos azok a könyvek, amelyekhez hagyományos formában tudok csak hozzájutni, halmozódnak az éjjeliszekrényen, mert amikor utazom, csak e-könyvet olvasok. És a munkám bizony szinte hetente visz valahová. A mostani ajánlóban tehát elsősorban nem újdonságok kerültek, viszont néhány igazán remek kötet üldögélt olvasásra várva a kupacban. Amiről nem fogok írni: nem alaptalan nagyon várni az új Nesbo-t, olvastam angolul, remek.

Norvég minta

Troll valahol egy fjordban

Amikor a Neveljük együtt! főszerkesztője, Tőkés Hédi megkért, hogy az egyik szeptemberi szerkesztői napom a norvégiai fjordokban tett nyári kirándulásunkról szóljon, nem tudtam, hogy kezdjek neki. 45 oldalnyi naplót írtam 12 nap alatt, de azt mégsem osztanám meg itt. Aztán elolvastam a legújabb, magyarul csak novemberben várható Jo Nesbo regényt, a Kést  (valahogy beugrott a csomagba hazafelé a londoni reptéren), és rátaláltam a megfelelő kezdésre. „Tudja, mi a norvég oktatási rendszer fő célja?” kérdezte Dagny. „Hogy felelős állampolgárokat neveljen. Hogy megtanítsa őket arra, hogy ez legalább annyira felelősség, mint amennyire privilégium.” Hát, így, és szerintem pont ezért érzem ennyire közelinek magamhoz a norvégokat.