Éppen ma egy éve, hogy – ne szépítsük – elmenekültünk Magyarországról. Az évforduló engem is számvetésre késztetett, ahogy sokan írnak most a vírusőrület egy évéről. A mérleg nulla perc karanténban, nulla teszt, nulla maszk, egy kézfertőtlenítés, és ezeket a számokat nem tervezem növelni. Hollandia jó választás volt. A munkahelyemre, nemzetközi szervezetként, semmilyen korlátozás nem vonatkozik, az itteni kollégák, barátok döntő többsége nem igényli a távolságtartást, normálisan lehet találkozni, és tökéletesen lehet élni az életedet akkor is, ha hozzám hasonlóan egyáltalán nincs maszkod. Aki meg védekezni akar, senki nem akadályozza ebben. Az első hónapokban naplót írtam, talán egyszer kordokumentumként kiveszem a fiókból. Döbbenetes látni Európa elfordulását nehezen kivívott egykori alapértékeitől. Mostanra nagyjából immunis lettem, semmilyen újabb totalitariánus intézkedésen nem döbbenek meg, ahogy a tömeg viselkedésén sem. Egyes emberekén még mindig, naív vagyok. Az élni és élni hagyni alapelve itt továbbra is működik, és döbbenten figyelem azokat, akik úgy gondolják, tűrhetetlen, ha valaki másképp akar élni, mint most ők.
Egy kedves medve, akit a Paddington pályaudvaron, Londonban talált meg egy kedves család, járja a világot. Ebben a blogban felnőtt szemmel nézi azt, ami történik... főleg Magyarországon
Wednesday, 17 March 2021
Tuesday, 8 December 2020
Ha év vége, akkor könyvajánló
2015 óta minden évben igyekszem kiválogatni néhány olyan
könyvet, amit a nyári szabadság és december között olvastam, és valamiért
kiemelkednek a többiek közül, hátha ihletet kapnak olyanok, akik még
tanácstalanok az ajándékvásárlással kapcsolatosan. (A nyári
könyvajánló is adhat persze ötleteket.) Idén elég vegyes lett a
csomag, és belekerült két olyan kötet is, amit egyelőre csak angolul lehet
olvasni, de az egyik jövőre magyarul is megjelenik. Izgalom, mese,
ismeretterjesztő és fantáziavilág - ezt ajánlom idén.
Saturday, 3 October 2020
Demokrácia és szakértelem álarc nélkül
![]() |
| Egész Európa? Nem, egy kis ország továbbra is ellenáll (az Asterix utalás nem véletlen) |
Néha nehéz megfogalmazni, mitől más egy igazi, az állampolgárok felelősségére építő demokráciában élni, de most a maszkok körüli sajtófelhajtásból gyönyörűen látszik. Hollandiáról van szó, ahol egyébként március óta kizárólag a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter, két politikus kommunikálja a kormány politikai döntéseit a sajtónak, a kormány által finanszírozott RIVM, a közegészségügyi intézet pedig teszi a dolgát, adatokat gyűjt, elemez és szakmai nyilatkozatokat tesz. Éppen ezért egyetlen szakember sem került olyan helyzetbe, mint otthon láthatóan elég sokan. Szakmai érveik mellett bátran kiállhatnak, nem kell látszólag szakmai meggyőződésből a politikát támogatniuk. Az emberek pedig eldöntik, hogy a szakemberekre vagy a politikusokra hallgatnak. És ezért nincs Hollandiában kötelező maszkviselés.
Wednesday, 16 September 2020
Shana Tova most nagyon másképp
2020-ban szeptember 18-án este kezdődnek az őszi zsidó ünnepek, pontosabban a Rosh Hasana, a zsidó újév. A helyzet miatt egy olyan közösségben töltjük idén az ünnepet, ahová már régen invitáltak. A legfurcsább az lesz, hogy mi rendesen, zsinagógában köszöntjük az ünnepet, utána közösségi vacsora lesz ugyanott, miközben tudom, ha otthon lennénk, ezt most lehetetlen lenne. Bár a Rosh Hasana nem olyan bulizás, mint a világi újév, hiszen egy visszatekintő, magunkba néző időszak kezdete, mégis boldog, egészséges, kerek évet kívánunk egymásnak és magunknak. Most leginkább normálisat kívánnék mindenkinek, és azt, hogy jövőre ne legyen megfosztva senki a közös ünnepléstől.
Saturday, 20 June 2020
Normális nyár!?
Március közepén,
amikor már látszott, hogy Magyarország az értelmetlen korlátozások felé mozdul
és egyben bevezeti a katonai diktatúra egyelőre light verzióját, gyors döntést
kellett hozni. Fel sem merült, hogy a fiam hazamenjen a teljesen normálisan
működő Hollandiából, így én is a normalitást választottam, és holland
kollégáim segítségével 2 nap alatt sikerült egy szuper lakást találni Amszterdamban. Most,
a nyári napforduló idején úgy látszik, egy rövid időre talán haza lehet majd merészkedni
úgy, hogy ne ragadjunk sem a lakásunkban, sem az országban. Lassan talán
elképzelhető egy majdnem normális hazai nyár? Elképzeltem, milyet szeretnék.Monday, 8 June 2020
Utazzunk könyvekben
Sunday, 8 March 2020
A ház feje és nyaka
Ma van a nemzetközi
nőnap. Erre akkor ébredtem rá, amikor elsétáltam a kutyákkal a virágüzlet előtt,
ahol normális esetben egyetlen ember (persze nő) dolgozik. Most hárman, persze
mind nők, ügyködtek azon, hogy átárazzák az állványon lévő virágokat. Például a
színes papírba csomagolt jácint (várható élettartama a szobában 1 nap) hirtelen
300 Ft-tal drágább lett, mint a fehér papírban lévő. Ez annak a bűntudatnak az
ára, amit nagyrészt nők keltenek. Közben megérkezett egy szomszédasszony,
visszatérőben a boltból, és bement a virágboltba. „Megveszem az anyósomnak a
nőnapi virágot, borzasztó sértődés lenne, ha a férjem nem vinne neki.” Még
szerencse, hogy a körülöttem lévő pasik tudják, nagyon örülök a cserepes virágnak,
főleg, ha nem egy napig él, az év bármely napján, mert eszükbe jutottam. De nem
szeretnék azért virágot kapni, mert nő vagyok. Véletlen baleset, hogy az
erősebbik nem tagjának születtem, ezen semmi ünnepelni való nincs.



