Most, hogy Szijártó Péter bejelentette, vasfüggönyt húznak
fel a szerb-magyar határon, egy másfél évvel ezelőtti litvániai utazás jutott
eszembe. 2013 novemberében Vilniusban volt egy nagy nemzetközi projektünk soron
következő találkozója. Az ott töltött három nap igazán emlékezetes maradt. Egy
ott dolgozó magyar jóvoltából abban az élményben lehetett részem, hogy a helyi
filharmónia zenészei által vezetett taxikkal utazhattam, életem legérdekesebb hanuka-estéjét
töltöttem Hagrid társaságában és – ezért épp most jutott eszembe – láthattam,
hogyan épít egy volt vasfüggöny mögötti ország maga is vasfüggönyt és milyen
büszkék rá.
A litván-fehérorosz határon az elmúlt években vadonatúj
dupla kerítést húztak fel, közöttük jó 4-5 méteres homoksávval, ami bármit
rejthet a taposóaknától a homokozólapátig. Elnézve a szép szabályosan
hullámosra gereblyézett felületet az ember hajlamos az előbbire tippelni.
A helyi szervezők különleges élményt terveztek nekünk, a
nálunk is divatos középkori lakoma egy helyi verzióját egy eldugott kastélyban.
Azt már a szervezés idején tudtuk, hogy valahová a fehérorosz határ közelébe
megyünk. Amikor a busz másodszor tévedt el, már ment is a poénkodás, vajon még
az EU-ban vagyunk-e. Aztán hamar rá kellett jönnünk, nehéz lett volna
észrevétlenül átmenni a határon.
