Tanuljunk idegen nyelveket

A minap, azt hiszem, minden idők egyik legviccesebb élményében volt részem. Ráadásul az empátiámat is növelte: azt hiszem, jobban értem, mit érezhetnek angol anyanyelvű kollégáink egy-egy olyan eseményen, ahol sokan beszélnek angolul, főleg ha heves vérmérsékletű, például olasz kollégák vannak sokan.

Történt ugyanis, hogy egy árnyas amszterdami utcácskában eszeveszett veszekedést csapott néhány szajkó és papagáj. Mivel mindkét madárfajta utánozni tud idegen hangokat (ld. Pityuka okos), egy harmadik fajta madár nyelvén üvöltöztek egymással. Ornitológiai ismereteim ott véget is érnek, hogy felismertem a szajkót és a papagájt, a harmadik madár valami rigó méretű izé volt, de nem rigó. Kicsiny madár lévén pedig ráadásul sokkal kisebb hangja is volt, mint az egymással üvöltő hangutánzóknak, így őt alig lehetett hallani. És azonnal az jutott az eszembe, hogy pont olyan lehet egy brit vagy ír kollégának a projekt megbeszéléseink zömét végig ülni, mint ennek a kis jószágnak.

Évforduló az 'élni és élni hagyni' jegyében

Éppen ma egy éve, hogy – ne szépítsük – elmenekültünk Magyarországról. Az évforduló engem is számvetésre késztetett, ahogy sokan írnak most a vírusőrület egy évéről. A mérleg nulla perc karanténban, nulla teszt, nulla maszk, egy kézfertőtlenítés, és ezeket a számokat nem tervezem növelni. Hollandia jó választás volt. A munkahelyemre, nemzetközi szervezetként, semmilyen korlátozás nem vonatkozik, az itteni kollégák, barátok döntő többsége nem igényli a távolságtartást, normálisan lehet találkozni, és tökéletesen lehet élni az életedet akkor is, ha hozzám hasonlóan egyáltalán nincs maszkod. Aki meg védekezni akar, senki nem akadályozza ebben. Az első hónapokban naplót írtam, talán egyszer kordokumentumként kiveszem a fiókból. Döbbenetes látni Európa elfordulását nehezen kivívott egykori alapértékeitől. Mostanra nagyjából immunis lettem, semmilyen újabb totalitariánus intézkedésen nem döbbenek meg, ahogy a tömeg viselkedésén sem. Egyes emberekén még mindig, naív vagyok. Az élni és élni hagyni alapelve itt továbbra is működik, és döbbenten figyelem azokat, akik úgy gondolják, tűrhetetlen, ha valaki másképp akar élni, mint most ők.

Ha év vége, akkor könyvajánló

2015 óta minden évben igyekszem kiválogatni néhány olyan könyvet, amit a nyári szabadság és december között olvastam, és valamiért kiemelkednek a többiek közül, hátha ihletet kapnak olyanok, akik még tanácstalanok az ajándékvásárlással kapcsolatosan. (A nyári könyvajánló is adhat persze ötleteket.) Idén elég vegyes lett a csomag, és belekerült két olyan kötet is, amit egyelőre csak angolul lehet olvasni, de az egyik jövőre magyarul is megjelenik. Izgalom, mese, ismeretterjesztő és fantáziavilág - ezt ajánlom idén.

---

Demokrácia és szakértelem álarc nélkül

Egész Európa? Nem, egy kis ország továbbra
is ellenáll (az Asterix utalás nem véletlen)

Néha nehéz megfogalmazni, mitől más egy igazi, az állampolgárok felelősségére építő demokráciában élni, de most a maszkok körüli sajtófelhajtásból gyönyörűen látszik. Hollandiáról van szó, ahol egyébként március óta kizárólag a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter, két politikus kommunikálja a kormány politikai döntéseit a sajtónak, a kormány által finanszírozott RIVM, a közegészségügyi intézet pedig teszi a dolgát, adatokat gyűjt, elemez és szakmai nyilatkozatokat tesz. Éppen ezért egyetlen szakember sem került olyan helyzetbe, mint otthon láthatóan elég sokan. Szakmai érveik mellett bátran kiállhatnak, nem kell látszólag szakmai meggyőződésből a politikát támogatniuk. Az emberek pedig eldöntik, hogy a szakemberekre vagy a politikusokra hallgatnak. És ezért nincs Hollandiában kötelező maszkviselés.

Shana Tova most nagyon másképp

2020-ban szeptember 18-án este kezdődnek az őszi zsidó ünnepek, pontosabban a Rosh Hasana, a zsidó újév. A helyzet miatt egy olyan közösségben töltjük idén az ünnepet, ahová már régen invitáltak. A legfurcsább az lesz, hogy mi rendesen, zsinagógában köszöntjük az ünnepet, utána közösségi vacsora lesz ugyanott, miközben tudom, ha otthon lennénk, ezt most lehetetlen lenne. Bár a Rosh Hasana nem olyan bulizás, mint a világi újév, hiszen egy visszatekintő, magunkba néző időszak kezdete, mégis boldog, egészséges, kerek évet kívánunk egymásnak és magunknak. Most leginkább normálisat kívánnék mindenkinek, és azt, hogy jövőre ne legyen megfosztva senki a közös ünnepléstől.

Normális nyár!?

Március közepén, amikor már látszott, hogy Magyarország az értelmetlen korlátozások felé mozdul és egyben bevezeti a katonai diktatúra egyelőre light verzióját, gyors döntést kellett hozni. Fel sem merült, hogy a fiam hazamenjen a teljesen normálisan működő Hollandiából, így én is a normalitást választottam, és holland kollégáim segítségével 2 nap alatt sikerült egy szuper lakást találni Amszterdamban. Most, a nyári napforduló idején úgy látszik, egy rövid időre talán haza lehet majd merészkedni úgy, hogy ne ragadjunk sem a lakásunkban, sem az országban. Lassan talán elképzelhető egy majdnem normális hazai nyár? Elképzeltem, milyet szeretnék.

Utazzunk könyvekben

Nyakunkon a nyár, az iskolaszünet, a szabadság. Ebben az évben valószínűleg sokan fognak inkább otthon maradni. Van, aki félelemből, van, aki azért mert nem szeretne egy másik országban ragadni. A könyvek viszont most is remek lehetőséget adnak arra, hogy legalább virtuálisan utazzunk. Már szokásosnak mondható, hogy a blogon könyveket ajánlok neked a nyaraláshoz. Így teszek most is. Olvassatok nyaralás közben vagy utazzatok könyvekkel - valós vagy képzeletbeli helyekre.