Október 23. alkalmából a fiam szerepelt az iskolai ünnepségen. Volt egy mondata, ami nálam már jó előre kiverte a biztosítékot: "1989-ben a szovjet csapatok - persze nem saját jószántukból - elhagyták Magyarországot." Ja, biztos mi zavartuk ki őket, mondtam neki. Aztán az ünnep reggelén a gyerek segítségével megvilágosodtam.
Békés reggeli kutyasétáltató bambulásom közben a belvárosi utcán mintegy negyvenfős huszárcsapattal találkoztam, akik délcegen lovagoltak a vasparipák keleti állomása felé a szeles Lövölde tér felől. Amikor hazaértünk a nagy állatokat hősiesen megugató kicsiny ebekkel, azt kérdeztem a kiskorútól, hogy szerinte ezek a szerencsétlenek március 15. óta bolyonganak-e a XXI. századi nagyvárosban.
A fiam viszont tudta a megoldást: ez a maroknyi huszár űzte ki 89-ben a szovjet csapatokat, akik "A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!" kiáltásokkal rohantak vissza a nagy orosz sztyeppére.
