A görög ellenállás

Imádom a görögöket. Athén repülőtér. Biztonsági ellenőrzés, mint mindenhol. De semmi sincs a szokásos ’az önök kényelme és biztonsága érdekében” szövegből. A hangosbemondó tájékoztat, hogy „az EU biztonsági előírásai miatt korlátozások vannak érvényben a kézipoggyász tartalmára és a folyadékokra vonatkozóan”. És utána elnézést kér a kellemetlenségért. Mert ez az egész biztonsági ellenőrzésnek álcázott vegzálás bizony az, csak és kizárólag kellemetlenség. És ezek a görögök nem szégyellik hangosan el is mondani az utazóknak. Efharisto!

(Ha valaki esetleg nem rutinos repülő: a biztonsági kapunál ki kell venni a táskádból a laptopodat és minden folyadékot. Folyadékot csak max. 1 decis kiszerelésben és összesen max. 1 liter vihetsz át a kapun, így repülnek a szemétbe a méregdrága dezodorok, testápolók, meg az üdítőd is, ha nem figyelsz. A kivétel az anyatej és a tápszer, de abba bele kell innod. És persze a kapun túl négyszeres áron lehet innivalót venni.)

Szeretjük a gyerekeket - Az ír népszavazás margójára

A tegnapi ír népszavazás végül, azt hiszem, rávett arra, amire a barátaim már két éve próbálnak rábeszélni. Hogy írjam meg. 

Úgy hozta az élet, hogy a munkám Európába, egy európai szinten működő civil szervezethez sodort, és ez rengeteg utazással is jár. Az ember jártában-keltében sokat tapasztal. Tanulságosat és mulatságosat egyaránt. Az ír tapasztalat, ami most ismét eszembe jutott, leginkább azt mutatja, mennyire messze van Magyarország Európától.

2013 júniusában egy dublini általános iskolába látogattunk. Az iskola egyházi fenntartású, a katolikusokhoz tartozik. Az iskolában azonnal feltűnt, hogy sehol nincs a falon kereszt, szentkép vagy hasonló. Az igazgató elmondta, a jogszabályok mindenki számára egyformán biztosítják a vallásszabadságot. Ennek része, hogy egyetlen diáknak vagy tanárnak sem tiltják, hogy vallási előírások vagy érzésük szerint fejkendőt, nyakban keresztet vagy bármi hasonlót viseljenek, ám az iskola számára bármiféle hittan és vallásoktatás, vallásos tanok terjesztése, vallási jelképek kihelyezése tilos. Néhány olasz és spanyol kolléga döbbenten ült és hallgatott, majd az egyikük összeszedte minden bátorságát és feltette a kérdést: Akkor mégis mitől katolikus ez az iskola?

Az igazgató nem sokat gondolkodott, annyit mondott: Szeretjük a gyerekeket. Úgy tűnik, ahol még emlékeznek arra, hogy a katolicizmus valaha a szeretetről szólt, ott az ember is fontos lehet.