Tabutörési kísérlet - könyv a halálról és az oda vezető életről

Csapkod körülöttem a mennykő: 50 felé az ember körül egyre több a súlyos beteg, egyre több a halottunk is. És valahogy ezt sem tanultuk meg jól kezelni. Nem tudom, mennyire magyar, mennyire európai vagy egyszerűen modern kori ez a jelenség. Egy dolog biztos, itt és most, Magyarországon és 2018-ban olyan témák ezek, amikről nehéz beszélni. Ezért is jó, hogy az Ünnepi Könyvhétre megjelent a Mit mondjak, hogyan mondjam? című kötet. A szerző, Zana Ágnes, szerkesztőtársam a Neveljük együtt! oldalon, így nagyon kíváncsian vártam a megjelenést. És nem csalódtam, sem Ágiban, sem a könyvben.

Hospice, palliatív terápia, tumor, halál – félelmetes szavak. Nem tudunk igazán mit kezdeni velük. Talán ezért is lehet az, hogy miközben influenzajárvány idején számos ismerősöm rendszeresen és látványosan „haldoklik” a közösségi média nyilvánossága előtt, ha viszont valami komolyabb problémával küszködnek, netán gyógyíthatatlan betegséggel, azt kevesen osztják meg ismerőseikkel. Hogy azért, mert tabunak számít, vagy azért, mert attól tartanak, azok az ismerőseik sem tudnak majd jól reagálni, akik tele vannak ötletekkel egy nátha vagy beakadt derék esetén? Ki tudja? Talán mindkettő. Gondoljuk csak meg, micsoda gif-cunamit és üres részvétnyilvánító frázis-folyamot indít el, ha valakinek megjelenik a halálhíre ugyanezeken a fórumokon. Számomra a negatív csúcs ebben a műfajban a „nincsenek szavak” (lásd hallgattál volna, bölcs maradtál volna).

A nagypapa háza

Többedszer járok úgy, hogy értékelést kezdek írni a moly.hu-ra, aztán elkalandozom. Így születik a blogbejegyzés. Dos Santos második túravezetése a XX. század első felébe, Portugáliába, Kínába, Japánba és a Szovjetunióba még az első menetnél is jobb. És sokkal nehezebben megemészthető olvasmány, mert félelmetesen sok olyan eseménnyel, véleménnyel szembesülsz, ami ma pont annyira aktuális, épp annyira kortárs, mint kb. 80 évvel ezelőtt. Tudjuk, hogy akkor mihez vezetett az ultranacionalista eszmék terjedése, az azokat képviselők hatalomra jutása, a demokrácia felszámolása. De a regény 1929 és 34 között játszódik, amikor ezek jó megoldásoknak tűnnek, azonnali segítséget is nyújtanak a világválság utáni káoszban. Reménykedjünk benne, hogy ha felidézzük, mit hoztak alig pár évvel később, nem történhet újra meg. Reménykedjünk benne?