Elindult egy új, tankönyvekkel foglalkozó oldal, a tankonyvek.blog.hu. Megkértek, hogy írjak nekik is, ha van mondanivalóm. Az első írás már néhány napja olvasható:
Az elmúlt 10 évben egyre tudatosabban figyeltem a fiam
tankönyveit. Évről évre több darabot kötöttem be a tanév elején és persze egyre
többet fizettem is értük. Ebben a hatalmas kupacban (meg persze a
többiben is) háromféle könyv van. Vannak olyanok, amelyek a tanév
végén igencsak meggyötört állapotban kerülnek be a szekrénybe, bár év közben át
is kötöm őket, igencsak használtak kívül és belül egyaránt. Nem
firkálásról vagy rongálásról van szó, hanem arról, hogy látszik, a tankönyvet
rendszeresen használták. Vannak olyan tankönyvek is, amelyek gyakorlatilag
érintetlenül kerülnek az íróasztal fiókjából a tavalyi kupacba, ezek azok,
amiket tanév közben egyáltalán nem vagy szinte soha nem kellett elővenni.
Ezeket nézve az emberben felmegy a pumpa, hiszen egy rakás pénzért muszáj volt
megvenni őket, ami viszont láthatóan felesleges pénzkidobás volt. A harmadik
kupac talán a legdühítőbb. Azok a könyvek kerülnek ide, amelyek kívülről
meggyötörtek, belülről viszont teljesen érintetlenek. Ezeket nem csak
feleslegesen vásároltatták meg velünk, de rendszeresen cipelnie is kell a
gyerekeknek őket az iskolába, egyébként a felszerelés hiányában gyűlnek a
mínuszok vagy elégtelenek, a tanulói teljesítménytől teljesen függetlenül is
simán lehet rontani. Emlékszem, már nekem is voltak olyan tanáraim, akiknek
nagyon fontos volt, hogy ott álljon a padon stószban a könyv, a munkafüzet, az
atlasz, a füzet, bár nem feltétlenül nyitottuk ki őket. Akkoriban ez nem
terhelte annyira a családok pénztárcáját, egy-egy fél erdőt azonban csak
kiirtottak az iskolák fölös könyveihez, manapság viszont már anyagi terhet is
jelent a sok felesleg.
