Csillagflottakapitányok, mutánsok, zaklatók és nevelésük

Ki ne venne szívesen a kezébe egy olyan könyvet, aminek a szerzői között van westerosi kóbor lovag, csillagflottakapitány, bűbájtantanár vagy éppen sárkányszelídítő? A Nevelj Jedit! című (a Könyvfesztiválra megjelent) kötetet pedig ilyenek jegyzik, bár a muglik számára látható énjük a pedagógiához, a tanárképzéshez, az egyetemi világhoz kötik őket.

Nagy Ádám szerkesztő-szerző a könyvet az Athenaeum Kiadó két korábbi kötete (A sci-fi politológiája, illetve Fantasztikus világok) nyomán, azokat egyfajta franchise alapnak tekintve állította össze. Arra vállalkozik, hogy jól ismert fantasztikus világok iskoláit, oktatási gyakorlatát használja a mai magyar oktatás problémáinak, modernizációs igényeinek körüljárására. Jól ismert világokat használ fel arra, hogy egy sor fontos témát kellően távoli perspektívából vitasson meg, mégpedig – hasonlóan a korábbi két kötethez – szórakoztató ismeretterjesztő nyelvezettel. Ez a megközelítés talán hozzájárulhat ahhoz, hogy szakemberek és laikusok, tanárok, szülők, diákok, sőt akár oktatásirányítók is valódi párbeszédbe kezdjenek a kötetben felvetett témákról.

Már csak két nap

Már csak szűk két nap van hátra a választásokig. El kell menni, mert tenni kell valamit, hogy ne kelljen elmenni illetve, hogy legyen esély hazajönni. Vannak forgatókönyvek a fejemben, van köztük olyan is, ami szerint, ha hétfőn elutazom külföldre dolgozni, nem fogok tudni hazajönni. De hiszek abban, hogy nem így lesz. Ha optimista vagyok, hiszek abban is, hogy az utcákról és a Facebook falamról is eltűnik a mocsok néhány napon belül. Azt persze tudom, hogy sem a fejekből, sem a közéletből nem fog eltűnni még nagyon hosszú ideig.

Kicsit hasonlóan érzem magam, mint négy évvel ezelőtt. Most is pontosan tudom, hogy kikre nem fogok szavazni. Négy éve még egy kicsit vívódtam, hogy elmenjek-e a lisszaboni magyar nagykövetségig, mert nem volt jelöltem, de norvég kollégám meggyőzött, a fülkében megtalálja az ember a legkevésbé rosszat. Az is egyértelmű, hogy mindaz, amit a kampány során a jelöltek, támogatóik és támadóik össze-vissza fröcsögtek illetve ígérgettek (ebben a gyakorisági sorrendben), semmilyen hatást nem gyakorolt a véleményemre. Hasonló a helyzet azért is, mert miközben pontosan tudom, hogy el fogok menni szavazni, nem döntöttem végleg, hogy kire és melyik listára. És köszönöm, az előző mondatból következően nem kérek senkitől sem jó tanácsokat, ’taktikai szavazási’ linkeket, sem kampánybeszédet. Őrnagy elvtárs ezt valószínűleg eddig is tudta, mert – ellentétben barátaim nagy részével – engem egészen mostanáig egyik jelölt vagy párt sem hívott fel telefonon.