Egy kedves medve, akit a Paddington pályaudvaron, Londonban talált meg egy kedves család, járja a világot. Ebben a blogban felnőtt szemmel nézi azt, ami történik... főleg Magyarországon
Sunday 8 December 2013
Thursday 7 November 2013
Magyar jelen
Tépett, szakadt EU-zászló, becsavarodott székely zászló és dagadó nemzeti - egy magyar közintézmény ma
Friday 1 November 2013
Retró reggel
Ma komolyan azt hittem, hogy egy másik évben ébredtem:
Egy negyvenes pasi ordított az utcán:
- Lekádereztem! Évek óta a KGST-piacon seftel!
Mondjátok, megint van KGST-piac? Vagy 1983-ban ébredtem tényleg?
Friday 25 October 2013
Huszáros történelmi kvíz
Október 23. alkalmából a fiam szerepelt az iskolai ünnepségen. Volt egy mondata, ami nálam már jó előre kiverte a biztosítékot: "1989-ben a szovjet csapatok - persze nem saját jószántukból - elhagyták Magyarországot." Ja, biztos mi zavartuk ki őket, mondtam neki. Aztán az ünnep reggelén a gyerek segítségével megvilágosodtam.
Békés reggeli kutyasétáltató bambulásom közben a belvárosi utcán mintegy negyvenfős huszárcsapattal találkoztam, akik délcegen lovagoltak a vasparipák keleti állomása felé a szeles Lövölde tér felől. Amikor hazaértünk a nagy állatokat hősiesen megugató kicsiny ebekkel, azt kérdeztem a kiskorútól, hogy szerinte ezek a szerencsétlenek március 15. óta bolyonganak-e a XXI. századi nagyvárosban.
A fiam viszont tudta a megoldást: ez a maroknyi huszár űzte ki 89-ben a szovjet csapatokat, akik "A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!" kiáltásokkal rohantak vissza a nagy orosz sztyeppére.
Békés reggeli kutyasétáltató bambulásom közben a belvárosi utcán mintegy negyvenfős huszárcsapattal találkoztam, akik délcegen lovagoltak a vasparipák keleti állomása felé a szeles Lövölde tér felől. Amikor hazaértünk a nagy állatokat hősiesen megugató kicsiny ebekkel, azt kérdeztem a kiskorútól, hogy szerinte ezek a szerencsétlenek március 15. óta bolyonganak-e a XXI. századi nagyvárosban.
A fiam viszont tudta a megoldást: ez a maroknyi huszár űzte ki 89-ben a szovjet csapatokat, akik "A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!" kiáltásokkal rohantak vissza a nagy orosz sztyeppére.
Thursday 16 May 2013
Ízlések miatt pofonok
Képzeljünk el egy demokratikusan működő iskolai menzát, ahol
a menü aszerint dől el, milyen ételeket ennének a legtöbben szívesen. Akinek
nem teszik a választék, persze nem köteles a menzán enni.
A helyzet a következő: a diákok nem egészen egynegyede (24%)
még mindig a nehéz, magyaros ételeket kedveli, kizárólag sertéshúsból. A diákok
14%-a a csirkére, 7% a pulykára, 2% a marhahúsra, míg 1% a halételekre feni a
fogát. 48% viszont idő közben vegetáriánus lett, nem kell nekik egyik húsétel
sem. És mivel az étlapra nem került olyan étel, ami elfogadható lenne számukra,
nem is költenek a menzán. És persze az étlapot sem befolyásolják. Pedig ha
lenne rajta túróstészta választható tepertővel, azt szívesen megennék (ők
persze tepertő nélkül).
Mit tehet az egyszeri, de felelős szakács ilyenkor? Biztosan
nem szeretné, ha csak egészségtelen, koleszterinben gazdag ételek kerülnének az
étlapra. Ugye? Hát kínálna túróscsuszát, rántott sajtot és gombapörköltet is.
Előbb-utóbb jöhetne a saláta és a gabonafasírt is. De amíg a szakács az ételt
csak hússal tudja elképzelni, jöhetnek a károgó cikkek: a menzára járók fele
még mindig a zsíros körömpörköltöt választja.
Két kérdés merül fel: vajon lesz-e olyan szakács, aki be
meri vállalni a rántott gombát, illetve meddig tűrik a húspártiak, hogy a vegák
az otthonról hozott sajtos szendvicset azért elfogyasszák a menza sarkában?
És hogy ez miről jutott eszembe? ...
Wednesday 20 March 2013
Az egyszeri műfordító esete a hajvágó szalonnal
Tegnap több olyan dolog is történt, ami elgondolkodtatott,
mi teszi a dilettánsokat oly magabiztossá és főleg kapóssá a mai magyar
valóságban. Nem vagyok se műfordító, se fodrász, ám mindkét szakember
szolgáltatásait gyakran veszem igénybe. És itt a hangsúly a szakember szón van.
Ha ugyanis nem hozzáértő a műfordító vagy a fodrász, nekem kihullik a hajam. Igaz,
az előbbi esetben pszichésen, az utóbbi esetben a szó szoros értelmében.
Labels:
dilettáns,
fizetés,
fordítás,
olvasás,
szakmatudás
Monday 4 March 2013
Tévedni emberi dolog, beismerni nehéz
Azt hiszem az alábbi történet az átlátszó hazugság díjnyertesei közé tartozik.
Nagymúltú fővárosi gimnázium, felvételi. A szóbelik időpontját az előre jelzettek szerint kiírják. Gondos felvételiző felírja, gondos szülő szintén. Az időpont a kiírástól számítva kb. 2 hétre van. Iskolai kikérő, szülőnek szabadság, ahogy ez ilyenkor dukál. Kell is ennyi idő, hogy az ember megszervezze.
Elérkezik a felvételi előestéje. Az egyik osztálytárs elmeséli, neki megváltozott az időpont, néhány órával korábban kell mennie. Kiderül, egy másik osztálytársat két nappal korábbra írtak ki. Ugyan fel kellett tüntetni telefonszámot, e-mail címet a jelentkezési lapon, értesítés nem történt. Szerencsére észrevették.
Gondos felvételiző felmegy az iskola honlapjára és konstatálja, hogy neki is egy nappal - szerencsére nem előbb, hanem - később kell mennie. Gondos szülő felhívja az iskolát, mondja, most láttuk, iskolából elkérés, szabadság, nem lehetne-e mégis holnap menni. Nem, hangzik a válasz, nagyon szoros az időbeosztás. Gondos szülő jelzi, az övé is.
És ekkor jön az elképesztő magyarázat: bizonyára meghekkelhették az iskola honlapját és feltettek egy soha nem is létezett listát, az elsőként feltett istát nem is az iskola készítette. Ez a magyarázat már akkor is gyanús lenne, ha nem stimmelt volna a listán az OM azonosító és a gyerekek pontszáma is, de mivel minden adat stimmelt...
Nem lett volna tisztességesebb megmondani, hogy hibáztak? Ja, hogy akkor megkérdezte volna gondos szülő, hogy miért nem értesítették? Milyen szerencse, hogy gondos felvételizőt már felvették máshová!
Nagymúltú fővárosi gimnázium, felvételi. A szóbelik időpontját az előre jelzettek szerint kiírják. Gondos felvételiző felírja, gondos szülő szintén. Az időpont a kiírástól számítva kb. 2 hétre van. Iskolai kikérő, szülőnek szabadság, ahogy ez ilyenkor dukál. Kell is ennyi idő, hogy az ember megszervezze.
Elérkezik a felvételi előestéje. Az egyik osztálytárs elmeséli, neki megváltozott az időpont, néhány órával korábban kell mennie. Kiderül, egy másik osztálytársat két nappal korábbra írtak ki. Ugyan fel kellett tüntetni telefonszámot, e-mail címet a jelentkezési lapon, értesítés nem történt. Szerencsére észrevették.
Gondos felvételiző felmegy az iskola honlapjára és konstatálja, hogy neki is egy nappal - szerencsére nem előbb, hanem - később kell mennie. Gondos szülő felhívja az iskolát, mondja, most láttuk, iskolából elkérés, szabadság, nem lehetne-e mégis holnap menni. Nem, hangzik a válasz, nagyon szoros az időbeosztás. Gondos szülő jelzi, az övé is.
És ekkor jön az elképesztő magyarázat: bizonyára meghekkelhették az iskola honlapját és feltettek egy soha nem is létezett listát, az elsőként feltett istát nem is az iskola készítette. Ez a magyarázat már akkor is gyanús lenne, ha nem stimmelt volna a listán az OM azonosító és a gyerekek pontszáma is, de mivel minden adat stimmelt...
Nem lett volna tisztességesebb megmondani, hogy hibáztak? Ja, hogy akkor megkérdezte volna gondos szülő, hogy miért nem értesítették? Milyen szerencse, hogy gondos felvételizőt már felvették máshová!
Friday 8 February 2013
Felüdülés
Őrült napok, egyik megbeszélés és találkozó a másik után. Épp 10 perc késésben rohanok a tömött Combinón a következőre. Mindkét oldalamon 2-2 pasi beszélget egymással. Az egyik páros bevásárlólistát gyárt, lelkesen készülnek, gondolom egy közös vacsorára. A másik oldalamon viszont már főznek. Azon vitáznak, hogy a fokhagymát a dinsztelt hagymához vagy közvetlenül a krémsajthoz kell keverni. Az egyikük azt mondja, a krémsajtot először tejföllel keveri össze, úgy jobban kijön az íze.
Nincs is ennél kellemesebb, pihentetőbb helyzet az őrület közepén.
Már csak azt kellene megfejten, hogy mi is lehet az, amihez dinsztelt hagyma, fokhagyma, krémsajt és talán tejföl kell.
Nincs is ennél kellemesebb, pihentetőbb helyzet az őrület közepén.
Már csak azt kellene megfejten, hogy mi is lehet az, amihez dinsztelt hagyma, fokhagyma, krémsajt és talán tejföl kell.
Thursday 7 February 2013
Kérdés-felelet játék a molyról/molyra
Ez a bejegyzés Kristine kihívásához íródott. Talán többet megtudsz rólam, kedves olvasó. A moly.hu kihívásában 13 kérdésre kell válaszolni, aztán egyet fel is tehetsz a kérdezőnek. Ha az olvasó is szívesen válaszolna, megteheti kommentben is, de csatlakozhat a kihíváshoz is 2013. március 13-ig.
Tuesday 5 February 2013
Fizetésnap
A hétvégén a közösségi portálokon óriási visszhangja volt
annak, hogy az államosított pedagógusok a hónap 3-án (ami vasárnapra esett) esedékes
fizetésüket nem kapták meg a korábbi szokásoknak megfelelően 1-én, hanem csak
4-én hétfőn. Az előző bejegyzésből mindenki láthatta, abszolút ellenemre van,
ami az oktatásban most történik, és azt minden lehetséges fórumon szóvá kell tenni, tiltakozni kell. De: Kedves Pedagógusok! Ugye nem tudjátok, mikor
kapnak fizetést a tanítványaitok szülei?
Sunday 3 February 2013
Kihívás a javából
Nyugtával dicsérd a napot. Nyugtával - eszközhatározó (feladat a központi felvételi feladatlapról)
Mit csináljak, hogy ne adóellenőr legyen belőle? Lásd: nyugtával dicsérd a napot, meg áfás számlával
Mit csináljak, hogy ne adóellenőr legyen belőle? Lásd: nyugtával dicsérd a napot, meg áfás számlával
Friday 18 January 2013
Szubjektív szülői vélemény az oktatásról – vitaindító- vagy provokációféle
Ma a magyar oktatásról olvasni olyan, mintha a háborús
sikerpropaganda mellett szabadon lehetne fogni az ellenség adásait is. Mert ma
az oktatásban háborús helyzet van. És mint szinte minden háborúban, ártatlanok
esnek áldozatul. Jelen esetben különböző korú diákok milliói, iskolai
közösségek és kipróbált programok. Hogy a háború után mi lesz? Azt senki nem
tudhatja.
Labels:
felsőoktatás,
Hoffmann Rózsa,
oktatás,
reform,
szülő
Subscribe to:
Posts (Atom)