Fjordok minden mennyiségben

Csak képek

Caption this

Erre a vagy százéves fotóra Oldenben, a falucska templomában leltem rá. Annyira megindult tőle a fantáziám, hogy úgy döntöttem, nem akarom kideríteni, miért és kikről készült valójában ez a kép. Ezek ugyanis egészen biztosan Hófehérke törpéi, akik a fotó tanúsága szerint nem heten voltak. Azért arra a pillanatra kíváncsi vagyok,amikor valami falusi elöljáró rábólintott, hogy a vének tanácsa tablóján mindenkinek piros sipkát és fehér szakállat fessenek. Sehol nincsenek ehhez képest a legkreatívabb iskolai tablók sem.

A tökfőzelék, avagy hogyan győzzük le gyerekkori traumáinkat alig 47 év alatt

Vasárnap kimentem a piacra, vettem gyalult tököt és egy csokor kaprot, és főzeléket csináltam ma belőle ebédre. Hogy ebben mi a hírérték? Az, hogy 47 éve nem ettem tökfőzeléket, bár valamikor úgy 20 éve főztem néhányszor, csak akkor még nem bírtam megkóstolni. Azóta nem sikerült békét kötnöm ezzel a – most már tudom – igen finom étellel, amióta Julika néni a szó legszorosabb értelmében belém tömte az oviban. Egyszer-kétszer próbálkoztam vele, ám búvárkajának bizonyult. Tudjátok, lemegy, körülnéz, visszajön. Ezek után mai isteni tökfőzelék fasírttal családtörténeti esemény volt. Ugye?

Keretek + bizalom = talpraesettség

Az igazi liberális nevelés bibliai alapú. Vagy legalábbis a ’hochmecolás’ művészetét magas szinten űzők megtalálják a megfelelő bibliai hivatkozásokat ahhoz a hagyományos neveléshez, amit Wendy Mogel zsidó tradícióra épülő nevelésnek nevez és ír le Talpraesettek című könyvében. Ahogy mondtam, a valódi liberális nevelésről beszélünk, ami kölcsönös tiszteleten, közösen megállapított, azután betartott és betartatott szabályokon és felelősségvállaláson alapul. Mogel pszichoterápiás tapasztalataihoz remek keretre talált a zsidó vallási tradíciók mélyebb megismerésével, és ezt a tapasztalatot aktívan használja azóta is.

Magyarországon nem divat, nem szokás szakember segítségét igénybe venni, ha valakinek nehézségei támadnak mondjuk a gyerekneveléssel. Éppen ezért lehetnek hasznosak a Talpraesettekhez hasonló könyvek. Olyan tulajdonképpeni esettanulmányokat olvashatunk, amelyekkel bizonyára sokat tudnak azonosulni, és így talán változtatni is tudnak/fognak. A Talpraesettek nem akarja felvállalni azt a szerintem lehetetlen feladatot, hogy megtanítsa a bizonytalanokat a gyereknevelés művészetére. Viszont számos olyan esetet mutat be és elemez, amikkel szülői csoportokban rendszeresen szoktam találkozni, visszatérő elbizonytalanodások, hibák a fiatalabb szülők egy részénél.