Tanuljunk idegen nyelveket

A minap, azt hiszem, minden idők egyik legviccesebb élményében volt részem. Ráadásul az empátiámat is növelte: azt hiszem, jobban értem, mit érezhetnek angol anyanyelvű kollégáink egy-egy olyan eseményen, ahol sokan beszélnek angolul, főleg ha heves vérmérsékletű, például olasz kollégák vannak sokan.

Történt ugyanis, hogy egy árnyas amszterdami utcácskában eszeveszett veszekedést csapott néhány szajkó és papagáj. Mivel mindkét madárfajta utánozni tud idegen hangokat (ld. Pityuka okos), egy harmadik fajta madár nyelvén üvöltöztek egymással. Ornitológiai ismereteim ott véget is érnek, hogy felismertem a szajkót és a papagájt, a harmadik madár valami rigó méretű izé volt, de nem rigó. Kicsiny madár lévén pedig ráadásul sokkal kisebb hangja is volt, mint az egymással üvöltő hangutánzóknak, így őt alig lehetett hallani. És azonnal az jutott az eszembe, hogy pont olyan lehet egy brit vagy ír kollégának a projekt megbeszéléseink zömét végig ülni, mint ennek a kis jószágnak.