Éppen ma egy éve, hogy – ne szépítsük – elmenekültünk Magyarországról. Az évforduló engem is számvetésre késztetett, ahogy sokan írnak most a vírusőrület egy évéről. A mérleg nulla perc karanténban, nulla teszt, nulla maszk, egy kézfertőtlenítés, és ezeket a számokat nem tervezem növelni. Hollandia jó választás volt. A munkahelyemre, nemzetközi szervezetként, semmilyen korlátozás nem vonatkozik, az itteni kollégák, barátok döntő többsége nem igényli a távolságtartást, normálisan lehet találkozni, és tökéletesen lehet élni az életedet akkor is, ha hozzám hasonlóan egyáltalán nincs maszkod. Aki meg védekezni akar, senki nem akadályozza ebben. Az első hónapokban naplót írtam, talán egyszer kordokumentumként kiveszem a fiókból. Döbbenetes látni Európa elfordulását nehezen kivívott egykori alapértékeitől. Mostanra nagyjából immunis lettem, semmilyen újabb totalitariánus intézkedésen nem döbbenek meg, ahogy a tömeg viselkedésén sem. Egyes emberekén még mindig, naív vagyok. Az élni és élni hagyni alapelve itt továbbra is működik, és döbbenten figyelem azokat, akik úgy gondolják, tűrhetetlen, ha valaki másképp akar élni, mint most ők.
