Család és iskola - kölcsönös tisztelet a finn csoda kulcsa?

Az elmúlt hét végén egy inspiráló helyen jártam (ugye?) , ahol elkezdünk beszélgetni a család és iskola viszonyáról a magyar csőd és a finn csoda összehasonlításában egy finn és egy brit professzorral. Érdekes dologra jutottunk. A finn csoda lényege, hogy miközben a tanárok ma is magas társadalmi státusszal rendelkeznek, a magyar tanároké igen alacsony, de ez nem csak a béreken múlik. A család-iskola viszonya a kölcsönös tiszteleten alapul Finnországban, míg Magyarországon ez gyakran mindék oldalról hiányzik. Talán ez lehet az oka, hogy míg északon partnerség segíti a gyerekeket, nálunk bizalmatlanság bénít és akadályoz a gyerekekért való fellépésben. Mit szóltok hozzá?

Hogy jutottunk erre?

Szülinapi fehérklára

- Tessék mondani, kérdezhetek valamit? - szólal meg mellettem az ötven körüli hölgy, aki már jó egy perce nézi, hogy a kutyám keresi a tökéletes pozíciót. - Nem lehet ezeket a kutyákat megtanítani, hogy a szoba sarkába pisiljenek meg kakiljanak?

- Nem lenne érdemes, nagyon büdös lenne a lakásban - válaszolom, még abban a hitben, hogy a hölgy a taknyos januári esti időben sajnálja őket, vagy akár engem, hogy ki kellett jönnünk a melegből.

Persze, gyanakodhatnék, hiszen késő este a hétkerben, az utcán, aki nem kutyás (vagy nem határozott léptekkel megy haza, láthatóan munkából vagy színházból), az általában kettyós.

- De engem zavar a szag - válaszolja a hölgy, kissé már emeltebb hangon, miközben robosztus termetű, hatkilós kutyám elvégzi kicsike nagydolgát.. Már nejlonban a cucc, mire válaszolni tudok, kicsit meglepődtem.

- Ha zavarja, miért várta meg? - kérdezem. - Egyébként is, látja, felszedtem, már be is van kötve a nejlon, dobom is ki. Nincs szaga.

- Persze, de nyáron meg jönnek majd rá a legyek - érkezik a még eggyel indignálódottabb válasz.

- Azért talán addigra kiürítik ezt a kukát... - kockáztatom meg.

Szemből feltűnik egy daliás angol bulldog, Csoki rohan játszani, így már csak a hátam mögül hallom, hogy a nő ordítani kezd:
- Szarassa a kutyáját a saját telkére.

Utólag kicsit örülök, hogy nem akartam humoros lenni, pedig először azt akartam neki válaszolni, hogy a WC-vel próbálkoztunk, csak nem érte el a lehúzót.

Csoki 9 éves, azaz pont 7 éve költözött be hozzánk.

A személyes szabadság korlátozásának tilalma, avagy miért nem vonható felelősségre a pedagógus, ha Pistike kimegy a nagyszünetben a közértbe és elüti egy autó

Lehet, hogy most igazán el fogom kezdeni írni ezt a blogot? Mindenesetre most megint egy aktualitás, ami talán hozzásegít egy régi legenda felszámolásához és a gyerekeink jogainak érvényesüléséhez. A Facebookon tegnap egy csendes megjegyzésben felhívtam a barátaim figyelmét arra, hogy a négyéves kisfiú megkötözése ugyanazt a jogot sérti, amit az iskola megsért, ha a házirend vagy előírás miatt nem enged ki gyereket az épületből szünetekben, lyukas órán, sőt amit a szülő megsért, ha a gyereknek szobafogságot ad vagy nem engedi el házibulira. Konkrétan személyi szabadságot korlátoz vagy személyi szabadságtól foszt meg. A megjegyzés után elindult a számomra hihetetlenül unalmas lejárt lemez: de akkor majd a pedagógust fogják megbüntetni, ha a gyereknek baja lesz. Most körüljártam a témát. Hátha segít azoknak is, akik az iskolai házirendek vonatkozó jogsértéseit szeretnék felszámolni. A végeredmény: szerintem foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek minősülhet, ha a pedagógus nem hívja fel a szülő figyelmét arra, hogy a szülő dolga megtanítani a gyereket biztonságosan, önállóan közlekedni, és hogy erre egy iskolásnak képesnek kell lennie, viszont nem korlátozhatja a gyerek szabadságát, ki kell engedni őt az iskolából, mert egyébként bűncselekmény, személyi szabadság megmegsértése minősített esetét követi el. Magyarázat részletesen alább. Nyilván most egy csomó más kérdés sokkal aktuálisabb, de ez valahogy mindig előjön, így talán nem haszontalan beszélni róla most sem. És nyilván nem kívánom, hogy a bűnbe eső igazgatókat, tanárokat, portásokat börtönbe zárják, de kívánom, hogy ezek a szabályok kerüljenek ki a házirendekből és a fejekből.

Budapest-Varsó taxi

Az elmúlt hétvégén egy projektünk miatt Varsóban jártunk, ahol aggódó helyi kollégáink minden szabad percben arról kérdezgettek bennünket, mi vár most rájuk saját orbánisztánjukban. Mit mondhattunk nekik: készüljenek fel arra, hogy bármi olyan megtörténhet, ami legvadabb rémálmaikban sem merül fel. Szóval nehéz volt bármi értelmeset mondani, bár az oktatás államosításának már ott is felmerült ötletének törvénnyé válásáról tudtunk nekik konkrétumokat mondani.

A ma reggeli pesti események aztán ráébresztettek arra, milyen hamar elfelejti az ember, milyen volt, amikor még normális volt. Megérkeztünk, és mivel nagyon kellett sietnünk, hogy elérjük a megbeszélés elejét, meg amúgy is hárman voltunk, taxiba ültünk a repülőtéren. Az elsőbe, ami állt a taxidroszton. Az út pontosan annyi ideig tartott, mint Pesten, tehát valószínűleg nagyjából ugyanakkora távolság volt. Az érkezéskor viszont sokk ért bennünket, kevesebb, mint az egynegyedét, a mostanában Pesten szokásos 22-23 Euro helyett pontosan 5 Eurot fizettünk.