Sunday 4 September 2016

Nem úgy, mint a filmekben

Ugye megvan mindenkinek az a jelenet, amikor a tökrészeg, nagydarab pasi elkezd üvöltözni, felver egy egész utcát, tör-zúz-dúl, gyerekek sírnak, a pasi azt üvölti törékeny feleségének/édesanyjának, hogy megöli. És akkor jönnek a zsaruk, megbilincselik, és beviszik a fogdára, legalább kijózanodni.

Tegyük át ezt a jelenetet egy gangos házba, valahol Budapesten. Én azt hittem, ez nálunk is így zajlik. Egészen pár nappal ezelőttig. Azóta tudom, hogy vagy nem ilyen a magyar film, vagy csak akkor más, ha a megfenyegetett, 50 kilós asszony roma.

Thursday 1 September 2016

Volt egyszer egy magyar kvóta

Ez a néhány gondolat már egy ideje erősen kikívánkozik belőlem, de azt gondoltam, megvárom vele az október 23-i kerek évfordulót. Most annyira tele lett a Facebook-falam azzal a hírrel, hogy nem csak a mostani, a korábbi kormánypárt sem támogatja a menekültkvótát, hogy szerintem itt az ideje. A lényeg, volt már egyszer, alig 60 éve menekültkvóta, csak akkor a magyarok a bot másik végén voltak. És akkor sem örült mindenki a kvótának.

Júniusban nagyszabású emberi jogi fórumnak adott otthont Bécs, amit Heinz Fischer, még épp hivatalban lévő államelnök nyitott meg. Talán nem véletlenül, a menekültválság kapcsán eszébe jutott 1956, amikor Ausztria, csakúgy, mint most, befogadta a menekülteket. Akik akkor magyarok voltak. Ezt tudjuk. Amiről kevésbé szólnak  hírek, az két dolog. Egyrészt, hogy az akkori nyugaton a közvélemény egy jelentős része szemében ezek a menekültek mind cigányok, mind fertőző betegségek hordozói és mind kommunista ügynökök voltak. Ismerős? Másrészt, hogy a problémát bizony betelepítési kvótával oldották meg, Anglia, Svédország, Kanada, az USA, stb. megállapodtak, hogy melyik ország mennyit fogad be mégis ebből a nem kívánatos menekültáradatból. Tudta?