A tegnapi ír népszavazás végül, azt hiszem, rávett arra,
amire a barátaim már két éve próbálnak rábeszélni. Hogy írjam meg.
Úgy hozta az élet, hogy a
munkám Európába, egy európai szinten működő civil szervezethez sodort, és ez
rengeteg utazással is jár. Az ember jártában-keltében sokat tapasztal.
Tanulságosat és mulatságosat egyaránt. Az ír tapasztalat, ami most ismét
eszembe jutott, leginkább azt mutatja, mennyire messze van Magyarország
Európától.
2013 júniusában egy dublini általános iskolába látogattunk.
Az iskola egyházi fenntartású, a katolikusokhoz tartozik. Az iskolában azonnal
feltűnt, hogy sehol nincs a falon kereszt, szentkép vagy hasonló. Az igazgató
elmondta, a jogszabályok mindenki számára egyformán biztosítják a
vallásszabadságot. Ennek része, hogy egyetlen diáknak vagy tanárnak sem
tiltják, hogy vallási előírások vagy érzésük szerint fejkendőt, nyakban
keresztet vagy bármi hasonlót viseljenek, ám az iskola számára bármiféle hittan
és vallásoktatás, vallásos tanok terjesztése, vallási jelképek kihelyezése
tilos. Néhány olasz és spanyol kolléga döbbenten ült és hallgatott, majd az
egyikük összeszedte minden bátorságát és feltette a kérdést: Akkor mégis mitől
katolikus ez az iskola?
Az igazgató nem sokat gondolkodott, annyit mondott:
Szeretjük a gyerekeket. Úgy tűnik, ahol még emlékeznek arra, hogy a
katolicizmus valaha a szeretetről szólt, ott az ember is fontos lehet.
Az az iskola valóban az emberről szólt. A szülők számára az
iskola állandóan nyitva áll. Az írek szeretnek zenélni, ez viszont egy szegény,
munkanélküliségtől sújtott környék. Ezért az iskolában létrehoztak egy
zeneszobát, ahová a munkanélküli vagy éppen ráérő szülők bármikor betérhetnek
egy kis muzsikálásra, amihez a lyukasórás tanárok is csatlakoznak. A napi
iskolai ügyeket, a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat ebben az oldott légkörben
könnyebb megbeszélni, ugye?
A kisiskolások órarendje is egészen meglepő volt. A gyerekek
(alsósok) 9-tól fél 2-ig vannak iskolában. Ez alatt az idő alatt az órarendben
nincs szünet, viszont egyetlen 20 percesnél hosszabb blokk sincs a napban. Az
osztály – a gyerekek és a tanár(ok) – együtt vannak ebben az időben, a sokszínű
tevékenység, amelyben az írásórától a tornáig és a közös uzsonnázásig minden
benne van, nem teszi szükségessé a hagyományos iskolában megszokott „őrjöngő
szünetet”. És jól is van ez így, hiszen valamiért a gyerekeinknek nincs
szüksége erre a szabad őrjöngésre az óvodában vagy otthon, csak akkor, ha
életkoruknak egyáltalán nem megfelelő tevékenységre, például 45 perces
fegyelemre és tanórákra vannak kényszerítve.
Ilyen egyszerű ez, ha a vezérelv ennyi: szeretjük a
gyerekeket, az embereket. És milyen gyorsan távolodik ma ettől Magyaroszág...
No comments:
Post a Comment