Hálaadás

Újabb importünnep a láthatáron. Valamiért ebben az évben felütötte a fejét nálunk is a Hálaadás-nap. Remélem, a Valentin-nap és a Halloween után már ez a teljesen amerikai ünnep nem fog valóban beszivárogni a magyar köztudatba és nem mellékesen a boltokba. Nem értem, miért kellenek nekünk ezek az import ünnepek. Talán azért, mert a sajátjainkat sikerült teljesen leamortizálni az elmúlt években? Nem azért kellene inkább tennünk, hogy bevett ünnepeinket tudjuk normálisan megülni?


Már a karácsony is teljesen amerikanizálódott. Ez persze érthető, hiszen a filmek nagy része az USÁ-ból érkezik, ahol ugye a Mikulás nem tudja, hogy neki Miklós-napján kellene érkeznie, így aztán karácsony estéjén érkezik. És a kandalló kéményén keresztül, ami csak kissé anakronisztikus a távfűtés és a kazánok országában. Megérkeztek a zoknik is, amit ki kell akasztani a nem létező kandalló párkányára, de nem tudjuk, minek, hiszen nálunk a ma már hó nélkül érkező Mikulás tölti meg három héttel korábban a csizmákat.

A Halloween meghonosodása mondhatni természetes evolúció eredménye volt. Az elmúlt évtizedekben mindenki temetőtúrára járt, hiszen ebben az országban a halottak napját volt szokásban ünnepelni. Aztán valaki rájött arra, hogy ez egy katolikus ország, és szinte a világon példa nélkül munkaszüneti nappá nyilvánították a csak a katolikusok számára ünnep Mindenszenteket. De ezzel, azon kívül, hogy az ember elfelejtette, hogy a temetőbe menet nem lehet bevásárolni, nem tudott mit kezdeni a magyar. Ezért aztán a kereskedők kerestek valamit, amit ehhez lehet kötni, így rátaláltak az Amerikában is hansonló funkciójú Halloweenre. Azóta a magyar tudja, miért nem kell dolgozni november 1-én, ki kell aludni a Halloween bulit. Azt persze senki nem érti, hogy miért is van ilyenkor is farsang (ti. kutyaharapást szőrivel, ijesztő maszkokkal ijesszük el a félelmetes szellemeket), de bulizni jó.

A Valentin-nap Amerikában a kártyagyártók biznisz-ünnepe, nálunk a piaci szempontból értékelhetetlen január utáni felfutás érdekében köztudottan a virágüzletek honosították meg. De ez sem fáj nagyon. Ezen a napon, akárcsak anyák napján, meg lehet mutatni, hogy szeretsz valakit. Hogy miért nem az év összes többi napján? Azt nem tudjuk.

A dolog úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megkérdezte, ki tud olyan éttermet, ahol készítenek Hálaadás-napi vacsorát. Oké, betudtam a annak, hogy körülötte amerikaiak dolgoznak. Aztán valaki megkérdezte, mi is ez az ünnep. Nem angol szakosként nem tanulta amerikai civilizációból, ami nem meglepő. Aztán ma már a kulturális honlapokon is téma lett ez az ünnep. Az ünnep, ami ma már az USA legnagyobb családi ünnepe, talán még a karácsonynál is fontosabb. Sok család csak erre az alkalomra gyűlik össze, pulykát sütnek és édesburgonyát esznek hozzá. Mivel eredetileg a bevándorló európaiak ünnepelték meg, hogy túléltek egy évet, és a lakomára meghívták az indiánokat is, akik megismertették őket többek között a pulykával és az édesburgonyával. Szóval ez aztán tényleg az az ünnep, amihez az égadta világon semmi közünk. Vagy visszaesett a pulykafogyasztás és virágosok helyett most a baromffitenyésztők találtak ki nekünk valamit.

Mennyivel szebb lenne, ha saját ünnepeinket lennénk képesek visszaalakítani azzá, amik voltak. Az állami ünnepekről nem is beszélek, mert elérhetetlen álomnak tűnik, hogy a politika távolmaradjon tőlük és azt lehessen ünnepelni, amiről az ünnep eredetileg szól. De az azért szép lenne, ha mondjuk a karácsony ismét családi ünnep lenne és nem az október végétől december végéig zajló bolti rohamról szólna. Nagyon vágyom egy olyan karácsonyra, amikor november közepére nem unom meg a Jingle Bells-t és a szaloncukor látványát. Már meguntam erre az évre, így idén inkább elutazunk ...