A mostani hisztériában, amit a néha sertésinfluenzának, néha új influnzának nevezett dolog miatt kelt a hazai média, ismét el kell gondolkodni a hazai védőoltási gyakorlaton. Javaslom, hogy azok, akik vallásosan hisznek az oltásokban, ne is olvassák tovább, nem akarok senkit megtéríteni, csak néhány gondolatot felvetni.
Először is a mostani oltási hisztéria. Elég sokat szörföltem az utóbbi időben az interneten és néztem különböző országok erről szóló híradásait. Azért gondolkodtam el, mert az egyik közösségi oldalon egy németországi ismerősöm értetlenkedett, hogy miről beszélünk, náluk nem merült fel a tömeges oltás. Pedig ha valahol, akkor Németországban a mai napig az emberek, ha valamire azt mondják nekik, hogy az jó, mennek mint a birkák és veszik. Ezért járt évekig egész Németország Birkenstock papucsban (mellékes megjegyzés a nálunk oly nagyot kaszáló MBT-nek ez nem sikerült, ezt is csak nálunk kajálták be). A hazai média azon sopánkodik, hogy szegény ellátatlan amerikaiak mennyien oltás nélkül maradnak. Hogy ez ott miért nem merül fel problémaként? érdemes elgondolkodni rajta. Az is vicces, amikor hatalmas számok jelennek meg az újságokban arról, hány adag vakcinát vásárolt egy-egy ország, aztán ha az ember utánaszámol, kiderül, hogy az ország lakosságának 1%-át sem akarják beoltani. Van olyan ország is, ahol kötelezővé akarták tenni az influenza oltást bizonyos közszolgák, például tűzoltók részére, de szerencsére azonnal közbeszóltak a szakszervezetek és így nem kényszerítettek senkit. Szerencsére eddig még nálunk sem mentek el, aminek nyilván oka van. Talán az egyetlen olyan országban a civilizált világban, ahol egy szülő, ha felelősen úgy dönt, hogy nem engedi beoltani a gyerekét, elítélhető jogerősen.
A legújabb újságcikkek szerint kb. 50-70 ezer ember kapta el eddig az új influenzát. Ami nagyjából, a magyar valóságot ismerve azt jelenti, hogy legalább 200 ezer ember betegedett meg annyira, hogy orvoshoz forduljon, csak a negyedénél merült fel az orvosban, hogy esetleg ez a vírus fertőzte meg (felhívnám a figyelmet az országos tisztifőorvos nyilatkozatait, amelyek szerint a "halálos áldozatok" feltételezhetően ezzel a vírussal fertőződtek meg.). Ugyanis az macerás, ha jelenteni kell. Mivel a magyar ember nem megy orvoshoz, a rendes évi influenzának megfelelően eddig legalább 1-2 millióan betegek voltak már és legalább kétszerennyien immunissá váltak anélkül, hogy kitört volna rajtuk a betegség vagy csak kapart a torkuk, hiszen három hónapja mászkál az országban a vírus (így tehát a járvány vége felé járunk már). Persze sokaknak épp az oltásban lévő adag vírus volt az az adag, amivel már nem tudott megbirkózni a szervezetük, így fél osztályok betegedtek le oltás után egy héttel, míg a be nem oltottak még épp megúszták. Hogy a három hónap alatt tizenegynéhány olyan áldozat van, akinek összefüggésbe akarják hozni a halálát a vírussal, szintén rekord. Soha még ilyen kevés áldozatot nem hozott járvány. Egy biztos, nagyon nagy üzlet annak, aki gyártja és azoknak az orvosoknak, akik persze pénzt kérnek az államtól (azaz tőlünk is, akik nem oltatunk) ezen áru beadásáért.
Valószínűleg kevesen emlékeznek már arra, hogy kb. 20-22 évvel ezelőtt volt egy hasonló hisztéria csak kicsiben. Akkor "súlyos" kanyarójárvány tört ki hazánkban és valakinek eszébe jutott, hogy a tinik és a fiatal felnőttek - ó, jaj - nem kaptak ez ellen az egyáltalán nem súlyos betegség ellen oltást. Így kampány kezdődött, hogy beoltsanak több korosztályt. Akkoriban egyetemista voltam és a mi egyetemünkön is "kitört a járvány", azaz egy ember beteg lett, majd jött az oltás. Mivel az én immunrendszerem nagyon erős, soha nem kapok el semmilyen vírust, viszont minden oltásra többnapos negyvenfokos lázzal reagált, erős szülői nyomásra, amely kitagadási veszélyt is magában foglalt, kerestem egy hetet, amikor bátran otthon lehetek lázasan és beoltattam magam. És semmi bajom nem lett. Néhány héttel később kiderült, ez is üzleti fogás volt. Valahonnan vett a magyar állam egy nagyobb kontingens ártalmatlan szert, ami minden volt, csak kanyaróoltás nem, hisztériát keltettek és, ahogy azt mondani szokták, seggére csaptak a raktárban álló készletnek.
Ezt az esetet követően már érdekeltek a védőoltások, különös tekintettel arra, hogy alig pár évvel korábban majdnem meghaltam egy ma is rutinszerűen adott tetanusz oltás után (ja, csak kb. minden száezredik ember allergiás rá ennyire, de nagy részük szerencsére soha nem kap ilyen oltást). Amikor gyerekem született és kiderült, hogy hozzám hasonlóan nagyon erős az immunrendszere (négy év ovi egyetlen fertőzés nélkül!) és hozzám hasonlóan magas lázzal reagál az oltásokra, elkezdtem keresgélni, hogy van ez máshol. Mindig is úgy gondoltam, hogy ebben az országban az egészségügy nem a betegről, hanem elsődlegesen egyes orvosok vagy orvoscsoportok érdekeiről szól (ez persze megér még pár bejegyzést, sőt regényt tudnék róla írni, de elég Geréb Ági esetére hivatkozni). Ezért azt feltételeztem, és feltételezem ma is, hogy az egész kötelező oltási rendszer anyagi érdekeltségen múlik. És nagy gazdasági erő van mögötte, hiszen még a börtönt is kockáztatja, aki nem hódol be.
Körülnéztem Európában és érdekes dolgot tapasztaltam. Olyan országokban, ahol a lakosság általános egészségi állapota sokkal-sokkal jobb, mint nálunk, például Németországban, Nagy-Britanniában, Svédországban, Norvágiában, Svájcban, nincsenek kötelező oltások és a szakemberek által "átoltottságnak" nevezett mérték is kicsi. Gyakorlatilag senki nem oltatja be egészséges gyermekét olyan, rnedszerint teljesen enyhe lefolyású betegésgek ellen, mint a mumpsz vagy a rubeola, hiszen pontosan tudják, felesleges terhelés a szervezetnek. főleg több betegség vírusa egyszerre, ami az új, kombinált oltásoknál ma gyerekek százezreit sodorja veszélybe Magyarországon.
Normális esetben az ember fontos döntéseknél, főleg ha a gyermekét érintő, az ő életét, egészségét befolyásoló döntésről van szó, szereti, ha lehetősége és joga van tájékozódni majd dönteni. Ma Magyarországon tájékozódni lehet. Dönteni is. Pár évre el kell vinni a gyereket az országból. Az én gyerekem most szerencsés. Csak három osztálytársa szülei adatták be a gyereknek az oltást (persze magukat nem veszélyeztették azzal, hogy őket is beoltsák). Kérdés, hogy mikor fordul majd elő az, hogy ugyanennyi szülő hoz felelős döntést és dönt úgy, hogy nem engedi beadni a gyerekének a következő kötelező kampányoltást. És az is kérdés, hogy reagálna a hatalom, ha a szülők elkezdenének gondolkodni, és ebben is kikövetelnék a demokráciát. És vajon hogy döntene a strassbugi Európai Bíróság egy ilyen ügyben? Érdemes lenne kipróbálni.
No comments:
Post a Comment