A szürke furcsasága

Különleges dolog történt az angolszász könyvkiadói világban 2012-ben. Egy eredetileg magánkiadásban megjelent, ráadásul minden szakmai vélemény szerint leginkább a szemét kategóriájába sorolható könyv és annak szerzője tarolt nem csak a sikerlistákon, hanem az irodalmi díjak egy részében is. Igen, E.L. James: A szürke ötven árnyalata című ’mamipornójáról’ van szó.

Egészen természetes dolog, hogy az eladási listák élén az angolszász országokban – éppúgy mint nálunk – a ponyvairodalom különböző képviselői állnak (a német sikerlista például egészen más, a német olvasók igényesebben vásárolnak). Egészen a ’szürkéig’ azonban olyan szerzők voltak a legsikeresebbek, akik a maguk műfajában igazi minőséget alkottak. Lehet vitatkozni a Harry Potter történetek vagy Dan Brown thrillerei irodalmi értékéről, de azt talán nem vitatja senki, jól megírt és gondosan szerkesztett, igényes könyvekről van szó.

Ahhoz is hozzászoktunk már, hogy valamilyen rejtélyes okból ezek a könyvek nem feltétlenül lesznek magyar fordításban is sikeresek, viszont a hazai eladási listák élén (amelyről persze sokan állítják, nincs közük a valódi eladási számokhoz) évek óta a ponyvairodalom igazán gyenge magyar példányai állnak, Stephen King vagy Rick Riordan, de akár Nora Roberts helyett a listák élén tombolnak a fejősévák és a vassvirágok.

E.L. James trilógiája unikum, mivel – függetlenül attól, hogy az olvasó magát a történetet értékeli-e – abban minden kritikus, recenzor és a gyakorlott olvasók is egyetértenek, írásműként értékelhetetlen, primitív, rosszul megírt és szerkesztetlen szövegről van szó. A magyar kiadás rossz fordítása már nem tudott sokat rontani az alapanyagon.

És most Amerikában ez a helyi (egészen pontosan unatkozó brit háziasszony) vassvirág olyan eladási számokat produkál, ami minden eddigi sikerkönyv példányszámát felülmúlja. Hogy ennek mi az oka, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Bizonyára sokat segített, hogy a média már akkor sokat foglalkozott a könyvvel, amikor még nem figyelt fel rá a Random House, az egyik legnagyobb angol-amerikai könyvkiadó. Tudjuk, sokat segített az eladások számának növekedésében az is, hogy a könyv mindvégig kapható volt elektronikus formában is. Ennek óriási előnye, hogy az e-könyv olvasón nem látszik, mit olvas az ember (éppen ezért erotikus könyvekből évek óta magas e-példányszámot adnak el). Arra természetesen nincs statisztika, hányan vásárolták meg a könyvet úgy, hogy csak bele akartak lapozni, hiszen 1000 Ft alatt hozzá lehetett jutni.

Egy dolog biztos, 2012 az az év a könyvkiadás történetében, amikor a világ legsikeresebb könyve egyben a legigénytelenebb és leggyengébben megírt könyvek egyike. Az unatkozó háziasszony pedig elnyerte a Publishers’ Weekly, a kiadói szféra nagytekintélyű lapja által adományozott ’Az év személyisége a könyvkiadásban’ díját és a magas presztízsű brit National Book Award-ot (Nemzeti Könyvdíj) is a népszerű irodalom kategóriában. Az utóbbi indoklásában azt a nagy hatást ismerik el, amit a Szürke ötven árnyalata gyakorolt ebben az évben; az eladási sikereket elért kötet komoly vihart kavart a kiadói iparban, a médiában és az olvasók körében egyaránt”.

A nagytekintélyű szaklap, a Publishers’ Weekly a díj indoklásában megemlékezett arról, hogy Erika Leonard álnéven írt erotikus trilógiája minden idők leggyorsabban fogyó könyve volt. A trilógia először e-könyv formában jelent meg és Twilight rajongó szerzője tollából ún. fan-fiction-ként született. A Random House később hagyományos köynvként is kiadta a trilógiát. Bár a hagyományos könyv eladási számairól nincsenek pontos adatok, azt tudjuk, összesen, hagyományos és elektronikus formában csak az USÁ-ban több mint 200 millió dollár bevételt hozott.

A díj indokaként hatalmas bevétel mellett azt is említik, hogy az e-könyv talán első ízben segítette a hagyományos könyv eladási sikerét és általa először került erotikus regény a legnépszerűbbek közé.

Az elismerések ellenére csak remélni tudom, hogy az angolszász olvasók is észre térnek és jövőre ismét jó minőségű írásokat választanak. Az pedig talán csak vágyainkban fordul elő, hogy a ún. ’átlag’ magyar olvasó (vagy inkább mondjunk könyvvásárlót) is a jól megírt könyveket is választja majd egyszer szemét helyett.