Sokcsillagos olvasmányok 2014-ből

Az egyik legnehezebb feladat kiválasztani egy adott év könyvterméséből a legeket. 2014-ben minden héten ajánlottam olvasnivalót a Rádió Q-ban, a pénteki Menzában, de azon kívül is sok könyvet olvastam – a sok utazás járulékos haszna. Az alábbi listán azok a könyvek szerepelnek, amelyek a 2014-ben olvasottak közül a legemlékezetesebbek, a legkedvesebbek voltak. A sorrend pedig egyszerűen olvasási sorrend, nincs sem érem, sem helyezés, csak 10+1 kedves könyv tavalyról. 2015-ben folytatjuk a rádióban, köztük egy csomó, még lemaradt 2014-ben megjelent könyvvel, amelyek így erről a listáról (még) hiányoznak.

Rachel Hartman: Seraphina

Tudjuk, hogy a gyerekeink az interneten, a közösségi hálón és nyilván a mindennapi beszélgetésekben is szembesülnek mindazzal, ami a felnőtteket is foglalkoztatja. A történet remek lehetőséget ad arra, hogy néhány olyan téma kerüljön elő, amit a híreket látva, olvasva talán nehezebb megérteni. Mitől van az, hogy egy néhány évtizeddel ezelőtti történelmi eseményről eltérően gondolkodnak különböző emberek? Milyen feszültségek lappanghatnak egy látszólag békés állapot mögött is? Elég-e egyetlen, békében felnőtt generáció arra, hogy zsigeri gyűlöletek megszűnhessenek? Mi történik akkor, ha rájössz, valaki, akit magadhoz hasonlónak gondoltál, titkolja, hogy egészen más? Ilyen és ehhez hasonló, igencsak aktuális kérdéseket lehet és érdemes megbeszélni azokkal a tinikkel, akik elolvassák Rachel Hartman regényét. Persze ehhez a felnőtteknek is kézbe kell vennie ezt az olvasmányos történetet.  (Scolar 2013, fordította Simonyi Ágnes)

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Gyönyörűen megírt, lírai könyv, annak ellenére, hogy a történetet övező valóság sokszor brutális, leírása pedig nem nélkülözi a naturális részleteket. Khaled Hosseini nem először látogat vissza szülőhazájába, Afganisztánba. Történetei más és más elemeit tárják fel ennek, az európaiak számára ismeretlen országnak és társadalomnak. Ez a regény évtizedeken átívelő történetével szívszorító és drámai családtörténet, amelynek hátterét az európai mintára modernizálódó majd az iszlám szélsőségesek játékszerévé vált, később konszolidálódó ország jelenti. A szerző különleges érzékenységgel keresi a válaszokat lelki kérdésekre. Örökbefogadás, homoszexualitás, az iszlám és a nyugati kultúra konfliktusa, kollaboráció vagy ellenállás, szabadság vagy szabályozottság, amelyeket ebben az esetben olyan szerző tár elénk, aki számára sem a nyugati, sem az afgán kultúra nem idegen. (Libri 2013, fordította Nagy Gergely)

Graeme Simsion: A Rosie-projekt

Sheldon, aki most nem fizikus, hanem genetikus, beleszeret Pennybe, aki nem csak pincérnő, hanem titokban a doktoriját írja pszichológiából. Sheldon pedig rájön, hogy azért, amit érez, még a lakótársi szerződést is érdemes hagyni a fenébe. Dióhéjban ennyi Agymenők rajongóknak. Egy kicsit kevésbé sorozat-függő megfogalmazásban: igazi sírva röhögős könyvről van szó, ugyanakkor rengeteget megtudhatunk belőle arról, milyen egy aspergeres emberrel élni, dolgozni, hogyan lehet segíteni és hogyan lehet akár visszaélni is a másságával. A humorforrást természetesen az jelenti, hogy egy érzelmekre elvileg képtelen, a logika és ésszerűség szigorú szabályai szerint élő ember a szerelem ingoványában próbál eligazodni. A humor azonban nem válik sem túlzóvá, sem gusztustalanná, sőt, a látszólag totál lúzer főszereplőt a szerzőnek sikerül abszolút szerethetővé tennie, akinek végig szurkolunk. (Libri 2014, fordította Sziklai István)

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

Neil Gaimanról tökéletesen el tudom képzelni, hogy vele és gyermekeivel megestek ilyen dolgok. Nevezetesen, hogy apa elugrott tejért, de közben elragadták őt magát, vagy épp őt a gondolatai, a gyerekek pedig csak vártak és vártak a tejre, hogy végre elkezdhessenek reggelizni. A tej persze aztán érintetlenül megérkezett egy hihetetlen történet kíséretében. Talán mostantól ezzel kell kezdeni gyermekeink Gaiman-olvasóvá nevelését egy hosszú téli estén, de éppannyira szórakoztató gyermeki lelkületüket még el nem vesztett felnőtteknek is. Azt viszont feltétlenül nézzük meg olvasás előtt, hogy van-e otthon tej, ha olvasás közben kedvet kapnánk hozzá. Young grafikái remek kiegészítői a Gaiman fantáziájából kipattant sztorinak, de meggyőződésem, hogy érdemes úgy olvasni a gyerekeknek, hogy nem látják a rajzokat, hadd képzeljék el a figurákat dinoszauruszostul, időutazásostul. (Skottie Young rajzaival, Agave 2014, fordította Pék Zoltán)

Joel Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Néhány hónapja a barcelonai repülőtéren sajnáltam, hogy nem tudok eléggé spanyolul, akkor még angolul sem találtam meg a könyvet. Joel Dicker regénye méltán díjnyertes, ravaszul kitervelt, de terjedelme ellenére az utolsó pillanatig izgalmas. A közel hétszáz oldal végigolvasása alatt egyrészt nem az érdekelt igazán, hogy ki volt a gyilkos. másrészt az izgalmat, a feszültséget mindvégig fenntartotta a szerző. Különlegesen érdekes, ahogy a svájci francia szerző bemutatja a kisvárosi Amerika különös, kicsinyes világát. Az kevésbé meglepő. hogy épp ennyire otthonosan mozog az amerikai könyvipar legsötétebb bugyraiban is. Egy vérbeli molynak a gyilkos megtalálásánál sokkal izgalmasabb, hogy megismerkedhet a sikerkönyv születésének mocskába, ami nálunk sem zajlik másként.
A vaskos könyv tárgyként is megvett. Könnyű nyitva tartani úgy, hogy a gerince sem törik meg, ami egy ilyen vaskos kötetnél komoly kunszt. (Göncöl 2014, fordította Boros Krisztina)

John Scalzi: Bezárt elmék           

Bár erősen versenyben volt a Vének háborúja-sorozat negyedik kötete is, hogy belekerüljön a Top 10+1-be, ám mégis erre a szóló kötetre esett a választásom. Egyetlen dolog köti össze ezt a sztorit a korábban megjelentekkel. Scalzit nyilvánvalóan nagyon erősen foglalkoztatja, a tudat és a test mennyire tartozik össze és szétválaszthatóak-e, más testbe helyezhetőek-e úgy, hogy a tudat ép maradjon. A bezárt elmék egy, a nem túl távoli jövőben megjelenő betegség áldozatai, akiket – talán leginkább Stephen Hawkinghoz hasonlíthatóan – cserbenhagy a testük. Ezt a témát most egészen más köntösben, egy vérbeli politikai krimi keretei között vizsgálja a szerző és a nyomozó, aki ebben az esetben egy cinikus, kiégett, szexmániás… nő. A pergő cselekmény mellett természetesen nem hiányzik a megszokott humor sem, a befejezés pedig egy folytatás reményét is hordozza. Abszolút dobogós a kötet borítója, ami kivételesen nem a magyar kreativitás eredményt, de remek döntés volt az eredetit megtartani. (Agave 2014, fordította Farkas Veronika)

Fredrik Backman: Az ember, akit Ove-nak hívnak

Ez a könyv, ráadásul szerzőstül, szintén egy repülőtéren jött szembe, ahol Backman, ha már ott volt, dedikálta is a könyvet, angolul. Bár skandináv és a magyar kiadó az Animus, most nem krimiről van szó. Szerintem a legtöbben ismerjük Ove-t vagy legalábbis valakit, aki nagyon hasonlít rá. Ő az a morgós medve, akiben valahol mélyen ott van az Ember, de valamiért nagyon nehezen bújik elő. Amit te csinálsz, az úgy biztosan nem jó neki, de egy idő után inkább megcsinálja. Borzasztóan magányos, látszólag lubickol ebben, de ha sikerül megtalálni a megfelelő konzervnyitót hozzá, ott lapul a melegszívű, szeretnivaló és szeretetéhes ember. Nem lenne igazi skandináv sikerkönyv, ha mindezt csöpögősen adná a kezünkbe a szerző. Amit Backmantól kapunk, az egyszerre sírós, nevetős, szomorú és vidám, Ove pedig talán leginkább egy szuperhős skandináv módra. A ,agyar borító pedig megtévesztő, mert egy Ove-nak nincs macskája. Vagy mégis? (Animus 2014, fordította Bándi Eszter)

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

Nem tudom, ez a könyv azoknak is tetszik-e, akik nem igazi, vérbeli könyvmolyok. Talán ki is lóg egy ilyen ’best of’ válogatásból, mert még most sem tudom eldönteni róla, hogy csak éppen akkor jött szembe, amikor kellett, vagy tényleg nagyon jó (bár a könyves oldalakon nagyon jók az értékelések róla). Egy megkeseredett, morgós könyvárus, az egyetlen egy szigeten, aki mindent tud a könyvekről és az olvasásról, ám a valóságban sokkal kevésbé mozog otthonosan. Az élete a könyv és a bolt, lenézi az agyonreklámozott könyveket, és bár a könyveket imádja, az írókról nincs nagy véleménye. A történet nem több és nem kevesebb, mint egy jól megírt női regény, amire néha szüksége van a (nő)ember lelkének. A többletet a könyves közeg adja. Zevin nagyjából szavakba önti a könyvmolyok gondolatait, és csak még jobban megerősíti az emberben azt a vágyat, hogy egyszer, ha megnyeri a lottó főnyereményt vagy örököl az amerikai nagybácsitól, nyitni szeretne egy könyvesboltot. (Magnólia 2014, fordította Ballai Mária)

Magos Judit: Demény – Most én ugatok

Ha van kutyád, azért olvasd el, ha (még) nincs, azért. Mellékhatásként megismered a kutya és a kutyás világ működését, meg egy kicsit az emberekről is többet tudsz meg talán, vagy legalábbis elgondolkodsz néhány dolgon. Demény, a kötsög blogját már jóideje olvasom rendszeresen. A Gazdi, azaz Magos Judit kritikusan és a kutyák iránti rajongását egy pillanatig sem titkolva szemléli a körülöttünk lévő világot, és jól – értsd, jól megírva és szellemesen – meg is mondja, mit gondol róla. Ha van kutyád, tudod, miért lehet róluk sokat mesélni, ahogy azt is, kutyásként egészen másképp nézed a világot. Egy olyan országban, ahol általában nem szeretik a kutyákat, és furcsán néznek rád, ha valahová kutyával szeretnél menni, kellenek az ilyen könyvek. Hátha több lesz tőle az olyan hely, amelyik hirdeti is magáról, hogy kutyabarát, mint ahonnan teljesen indokolatlanul ki vagyunk velük tiltva.

Figyelmeztetés: a buszon, villamoson, trolin furcsán fognak nézni az emberek, ha nevetsz a könyvön, de a kutyáid is csúnyán néznek, ha a röhögéstől lerúgod őket arról, amiről csak te hiszed, hogy a TE ágyad. Mert az övék. (Libri 2014)

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

A közelmúlt egyik nagy sikere ez az ifjúsági regény, amiről még az elolvasása után sem értem, hogy mitől működik a kamaszoknál. Egy különleges első szerelem története a regény, ami nem sablonos, nem szirupos, helyenként meghökkentő és felkavaró. 1986-ban játszódik, egy olyan világban, amiről a mai kamaszok talán el sem hiszik, hogy volt. Illetve nem volt – mobiltelefon, internet és YouTube. Volt viszont válogatáskazetta és walkman. A tempó viszont sokkal gyorsabb, az életben és az emberi kapcsolatokban is. Nem tudom, létezik-e ma a 16 évesek között olyan szerelem, amilyen Eleanor és Park szerelme. Abban a közegben, ahol én találkozom a korosztállyal, biztosan nem. Valamitől mégis működik ez a könyv, a közeg ellenére is érezhetően friss, mai és a mai kamaszok számára is szerethető – amennyire ezt valaki, aki akkor volt annyi idős, 86-ban 16, meg tudja ítélni. (Scolar 2014, fordította Simonyi Ágnes)

+1 Donna Tartt: The Goldfinch (Aranypinty)

Donna Tartt új regénye a 2014-es Pulitzer-díj nyertese, sajnos magyarul még nem olvasható. Kemény feladat elé állítja az olvasót ez a majd 800 oldalas mű, ami a felszínen talán leginkább egy thriller, ám sokkal inkább elemzés a művészetről, az emberi kapcsolatokról, családról, barátságról, őszinteségről, hazugságokról és értékekről. A történet a főhős Theo Decker és egy apró németalföldi festmény, az Aranypinty körül forog és számomra talán leginkább a németalföldi festészettel rokonítható. Nyers, őszinte, néha durva, de ugyanakkor nem felszínes, a felszínen is ábrázolni tudja azt, ami a mélyben lapul. Ez volt az év legizgalmasabb szellemi kalandja, ugyanakkor olvasmányos, szórakoztató kikapcsolódás a mindennapokból. Remélem, hamarosan magyarul is olvasható lesz. (Little, Brown and Company 2013)