Te, ön, maga - you

Az imént Knausz Imre barátunk ártatlan kérdése, hogy mióta tanárnőzik és nem Akárki nénizik a gimnáziumi tanárokat, egész comment-cunamit indított el. Engem pedig arra indított, hogy ezt a rég tervezett szösszenetet végre megírjam.

Talán tisztában van az olvasó azzal, hogy a németek és osztrákok a mai napig nagy fontosságot tulajdonítanak a rangoknak és címeknek. Ha valakinek van egy kisdoktorija, sehol máshol Európában nem használja a címét, mondjuk egy egyszerű e-mail aláírásánál, a németek és osztrákok viszont igen. Ehhez természetesen szertartásos magázódás is tartozik.

Az EU angol bevett, szokásos használata, illetve az európai szintű szakmai együttműködések etikettje viszont szinte teljeskörűen a keresztnevek használatát ’írja elő’ a partnerek számára, sokszor a követlen bemutatkozások során egy konferencián vagy műhelybeszélgetésben csak a keresztnév hangzik el, lévén sokkal egyszerűbb az esetek legnagyobb részében. De akár egy főosztályvezető (Head of Unit) az Európai Bizottság valamelyik főigazgatóságáról a második, harmadik e-mailt már garantáltan aláírja csak keresztnévvel, amit illik ugyanúgy viszonozni. A ’first name terms’, tehát a keresztnéven szólítás viszont az, amit általában a tegeződéssel egyenértékűnek szoktunk tekinteni.

Általában nincs is ezzel semmi sutaság, amíg csak egy német vagy osztrák van a társaságban, ilyenkor könnyedén átállnak a kvázi tegeződésre. Ha már ketten vannak, előfordulnak torokköszörülések és kissé zavart megszólalások. Magyarokkal találkozva általában élni szoktam azzal az előnnyel, hogy nő vagyok és már nem is húszéves, így ha magyarra váltunk, általában felajánlom a tegeződést. Nem vagyok itthon sem magázódós típus, korosztálytól függetlenül.

A tegeződés-magázódás zűrzavart, azt hiszem, egy osztrák professzor esetében fejlesztettük a tökélyre. Több területen is dolgozunk együtt, így aránylag gyakori az interakció. Az elődöm, egy nálam úgy 10-15 évvel idősebb férfi, és projektmenedzser kolléganőm, Brigitte, aki szintén úgy 10 évvel lehet nálam idősebb, osztrákok, akik természetesen tisztelik a rangot meg a katedrát. A prof szintén az ő korosztályuk. Így azután Alois és én természetesen tegeződünk, akkor is, ha néha németül beszélünk, míg a két osztrák kolléga lelkesen professzorozza és magázza őt. Kolléganőmmel a róla szóló levélváltások hasonlóan viccesek. Megírom, hogy Alois-szal miről beszéltünk, mire Brigitte megígéri, hogy folytatja Professor Eckerrel. Mennyivel egyszerűbb angolul!