A sztereotípiák áradása - újra itt a Nőnap

Már megint itt a Nőnap. És megint tele van a Facebook falam és a virtuális levélszekrényem mindazzal, ami ellen harcolandó létre jött. Viszont alig beszélünk arról, amiről kellene. Nevezetesen, hogy egy nőnek még Európában is sokkal kevesebb lehetősége van elérni, amit szeretne, mint a férfiaknak. Meg arról, hogy milyen nehéz megtalálni az arany középutat, amelyen a nő nő marad, de nem másodrendű állampolgár. És tele van a törpöm a nőkről áradozó, a mai napnak címzett üzenetekkel és a magyar marketingesek hozzáállásával.

Köszönöm, nem kérek több virágot, mint egyéb napokon (vágott virágot meg egyáltalán nem kérek). Ez persze azt is jelenti, a mindig gáláns lovagként viselkedő barátaimtól ma is nagyon jól esik, de ezek nem dömpingben érkeznek a nyilvános Facebook falon vagy körlevélben. Mivel távol áll tőlem a harcos feminizmus, egyáltalán nem zavar, ha valaki kinyitja nekem az ajtót vagy előre enged a sorban. Úgy tapasztalom, a nők nagy része, amikor anyává válik, ösztönösen (és nem külső nyomásra) többet vállal a gyereknevelésből, így járna nekik, nekünk a választás lehetősége, hogy otthon akarunk-e maradni vagy dolgozni akarunk, és ha dolgozunk, mennyit és milyen időbeosztásban.

Ott szakadt el a mára rendelt cérnám, amikor kitakarítottam az e-mailjeimet.

Találtam ajánlatot azoktól a légitársaságoktól, amelyekkel utazni szoktam, hogy foglaljak kedvezményes utat magamnak vagy a páromnak is. Ez nagyon rendben van, de ezek nem is magyar cégek. Aztán rákattintottam a könyves és újságos ajánlatokra is. A könyvkereskedő kedvezményt ajánl. Tök jó lenne, ha olyan könyvre használhatnám, amire akarom. A férfinapon meg kapjanak kedvezményt a fiúk. Vagy ma megrendelem azt is, amit a fiúk szeretnének. De nem, csak romantikus regényekre vonatkozik az ajánlat, a képernyő aljáról törölgetem a nyálat. Az újság még ennél is jobb. Kedvezményesen fizethetek elő nem csak a Glamourra és a Cosmopolitanra, hanem az Extra Köröm és a Gombolyag Magazin című világlapokra is. De én skandináv krimit szeretnék és HVG-t. Tényleg ezt gondolják a nőkről? Nem ez az, ami ellen tiltakozva a Nemzetközi Nőnap létrejött?

Hogy mivel kellene foglalkozni? A ma is meglévő fizetési különbségekkel, amiről a statisztikák szólnak (bár én magam soha nem tapasztaltam meg). Avval, hogy a lányoknak gyakrabban kell abbahagyniuk a tanulmányaikat túl korán, mint a fiúknak, sőt a világ egyes részein még a tanuláshoz való jogukat is korlátozzák. Arról beszélni, hogy a lányokat már egészen kis korukban arra szocializálják, hogy a fúrás-faragás, a matek, a természettudomány, a számítástechnika fiús dolgok. Meg arról, hogy a hivatalos politika Európában az esélyegyenlőség álcája alatt épp arra készül, hogy az otthon maradni akaró nőket is munkába kényszerítse. Arról, hogy a harcos feminizmus eredményeként, ma illik annak az apának rosszul éreznie magát, akinek nem megy a pelenkacsere, előre bűntudatot keltve benne, bár a kétéves gyerekkel már álomapaként tud majd bánni. Avval foglalkozni, hogy az állam, kötelezettsége ellenére, nem biztosít megfelelő intézményeket, a szülők igénye, szükséglete szerint segítve a gyereknevelésben, amikor és ahogyan arra szükségünk van, így a munkát vállalni akaró nők nagy része nem tud a rugalmatlan óvoda, iskola miatt úgy dolgozni, ahogy neki jó lenne. Avval, hogy a nők nagyon sok helyzetben nem kapják meg a nekik igenis járó férfiasan udvarias viselkedést, a valamivel több segítséget, mint a férfiak. És avval, hogy a nők tágyiasítása nem csak a nők, a férfiak számára is sértő. Ugyan miért lenne jobb az a pizza, amire ráfeküdt egy félmeztelen nő, mint az, ami egyszerűen csak gusztusos.

Akik pedig úgy gondolják, március 8-án egy szál virágot kell adni, és ezzel egy évre letudták a nőkkel szembeni udvariasságot, menjenek a fenébe. Tisztelni nem kell bennünket, csak ha okot adtunk rá.

A kép forrása: YoPriceVille