Uscolia – egy hely, ahol úgy tanulnak, hogy senki nem próbál tanítani

Az EPA minden évben két nemzetközi konferenciát rendez, most épp egy kora gyermekkori nevelésről, gondozásról szólóra konferenciára készülünk. Kiindulópontja az a határozott szülői igény, hogy a szülőket kell erre a feladatra felkészíteni, a bölcsi, az ovi legfeljebb kis kiegészítő lehet, ha a szülő úgy dönt, oda akarja járatni a gyereket. Ez ellentétes a mostani európai trenddel, hisz az EU minél több gyereket szeretne minél előbb intézményben tudni és egészen kis kortól bizonyos sztenderdek szerint tanítani. Közben kezembe, pontosabban a Kindle-emre került egy nagyon érdekes könyv, amelynek alaptézise, hogy csak tanulás van, tanítani senkit semmire nem lehet. A műfaj fikciós, klasszikus utópia, a szerző, Gabriel Lanyi egy utazás során idegen földre sodródó utazó szemüvegén át láttatja azt a világot, amelyben a tanulás a szerinte legtökéletesebb módon zajlik. Egy hely, ahol nincs iskola, viszont rengeteg tanulás történik. Lanyi a könyv végén azt is elmondja, ő maga ezeknek az elveknek az alkalmazásával nevelte fel a fiát, aki ma már sikeres zenész.  

A könyvet olvasva csak megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy az első hónapok a legfontosabbak egy ember életében, és hogy a sikeres nevelés, tanulás kulcsa kizárólag az, hogy a szülők fel vannak-e készülve, készítve arra, hogy gyermeküknek a legjobbat adják, természetesen nem anyagi értelemben. Még egy olyan alapelem van ebben az utópisztikus világban, amit a szervezetünk évek óta megpróbál elérni, azt, hogy az iskoláknak teljesen át kellene alakulnia és közösségi tanulóhellyé kellene válnia, ahol az egész közösség tanul és a közösség minden tagjától lehet tanulni 365 napon át, a nap 24 órájában.

Lanyi elmondja, azért a fikciós műfajt választotta, mert nem kísérleti, tudományos eredményekre alapozza a könyvet, hanem tapasztalati úton jutott erre a megoldásra. Az uscoliai rendszer arra a megfigyelésre épül, hogy soha semmit nem tanul meg egy ember olyan könnyedén és tökéletesen, mint az anyanyelvét. Ahogy Lanyi fogalmaz, a tanulásban az egyetlen ingyen ebéd az első másfél évben van. Arra vonatkozóan rengeteg kutatás van, hogy mindenki a teljes lehetséges hangkészlet birtokában születik, aztán azok a hangok, amiket a baba nem hall, kikopnak, eltűnnek. Ha több nyelvet is hall egy kisbaba, akkor azokat a nyelveket is ugyanilyen természetességgel tanulja meg. Lanyi úgy véli, sőt úgy tapasztalta, hogy ugyanilyen természetességgel tanul meg egy csecsemő bármit, legyen az az abszolút hallás vagy matematikai összefüggések. Az az alaptétele, hogy a lehető legjobb csecsemőkor, a megfelelően ingergazdag első hónapok segítenek abban, hogy az ember a későbbiekben is az agya nagyobb részét használja, több legyen nagyobb gyermekként és felnőttként is az aktívan használta agyi kapcsolat, ami a gyorsabb és sikeresebb tanulást későbbre is biztosítja.

A tanulás alapja a felfedezés, a játék, a gyerek, a tanuló döntési szabadsága és a lehetőségek minél szélesebb tárháza. Ehhez természetesen kellenek olyan mentorok, akik tudnak válaszolni a gyerek által feltett kérdésekre, akik olyan mintát tudnak mutatni a gyerekeknek, ami felkelti az érdeklődésüket, de még véletlenül sem tanárok, abban a megszokott értelemben, amit a mai, a XIX. századból itt ragadt iskolában megszoktunk. Leginkább azért, mert nem hisznek a tanítás hatékonyságában, így nem próbálnak tanítani. Továbbá minden tanuló máshol tart éppen, így teljesen értelmetlen az életkorok szerint szegregálni őket.

A hagyományos utópia műfaji sajátosságainak megfelelően az utazó, Ben, gulliveri kíváncsisággal fordul házigazdájához, megkérdőjelez mindent és saját tapasztalataihoz, tudásához fordul kapaszkodókért. Így aztán szóba kerülnek különböző progresszív oktatási módszerek és mozgalmak, de az uscoliai házigazda válaszai abszolút meggyőzőek, bár lehet, hogy csak nekem, akinek az elmúlt években végleg meggyőződésemmé vált, valami nagyon rossz történik a gyerekeinkkel a mai iskolában. Érdeklődve olvasnám hivatalos neveléstudósok véleményét is. Három dollárt ruháztam bele, ennyit szerintem bőven megér, bár irodalmi műként azért nem tartozik a csúcsok közé.

Bővebben itt olvashatsz róla angolul: http://uscolia.com/

A kép forrása ugyanez a honlap.