Határ-eset

Két pasi utazik a vonaton – kezdődne a történet, ha egy elcsépelt vicc lenne. E helyett két pasi utazik a buszon, ami a brüsszeli géptől a reptér épületéhez viszi őket, bennünket LisztFerihegyen. Mindketten magas beosztású EU politikusok, az adófizetők pénzéből a jókora brüsszeli fizetést húznak és a repülőn is jó drága jeggyel utaznak, szintén közpénzből. Az egyikük az Unió ’kormányának’ tagja, a másik a legnagyobb európai párt frakcióvezető-helyettese. Bár lehet, hogy úgy gondolják, egyszerű Orbán-hívő magyar állampolgárként vannak jelen, azzá alakultak talán a magyar légtérbe érve. Erre mutat, hogy a 3 perces buszút alatt párhozamosan sorosoznak és aggódnak, hogy a CEU-ügy túl sok szimpátiát ébresztett. Egyszercsak elhangzik az’európai polgár’ kifejezés is, nagyjából azzal a hangsúllyal, mintha svábbogarat vagy csótányt emlegetnének (erre mondta a nagypapa anno, hogy nem azzal van baj, amit mondasz, édes lányom, hanem azzal, ahogy mondod).

Négy éve vezetek egy európai oktatási szervezetet. Bizony előfordul, hogy az EU-s szervezet és a hazai tagszervezet érdekei, véleménye nem azonosak. Minden ernyőszervezet vezetői tudják, megválasztásukkal maguk mögött hagyják azt a tagot, aki jelölte őket, bennünket, az egészért vagyunk felelősek. Nincs ez másként az EU vezetőivel sem. Az EU oktatási ’minisztere’ esetleg azért kellene szóljon (ha egyáltalán megszólal belüggyel kapcsolatosan), hogy elkészül egy EU tagországban egy új tantervi koncepció, amelyben egyszer sem szerepel az ’európai’ szó. Esetleg szólhat a tanulás szabadságának alapjogáért, amit Magyarországon a kormány és az ő akaratukat végrehajtó pedagógus-társadalom évek óta korlátoz; nem a lex-CEU az, ami gyerekek százezreinek jogait sérti (bár kétségtelenül fontos, hogy ez az ügy ráirányította a figyelmet a kis magyar autokráciára, nem győzöm értetlen külföldi kollégámnak mondani, hogy ez csak egy nagyon sokadik, aránylag kisebb lépés egy csúnya, sáros úton). Vártunk tőle választ arra, hogy akar-e valahogy segíteni a külföldre menekített bő félmillió magyar gyereknek, akikre a fogadó országok nem voltak felkészülve, és főleg abban, hogy anyanyelvüket is ápolhassák, de nem válaszolt, akkor nyilván épp nem magyar, hanem szigorúan európai volt.  

Miközben Brüsszel, ez a kozmopolita város nem megy sehová, lenne mit, illetve kit megállítani. Azokat, akiknek egész Európa érdekében kellene dolgozniuk, azért kapják a fizetésüket. Szerintem két választásuk van: vagy lemondanak és persze nem veszik fel a munkájukért a fizetést Brüsszelben, vagy minden tettükben, azokban is, amelyek magánjellegűek, az európaiságot kell képviselniük. És nem csak azért, mert ha ilyen hangosan beszélgetnek, egy egész busz hallja őket, sőt esetleg olyan is akad, aki megírja.

#IstandwithCEU