Sokszor halljuk, hogy a könyvpiac mérete évről-évre csökken. Ugyanakkor látszólag növekszik a megjelenő könyvek mennyisége, és sajnos ezzel párhuzamosan csökken minőségi színvonaluk. A magyarok nagy része nem rendelkezik azzal a szintű nyelvtudással, hogy eredeti nyelven vagy valamilyen világnyelven olvasson szórakoztató, szép- vagy szakirodalmat, így kénytelen a fordításokra hagyatkozni. Ezeknek két nagy baja van: az egyik, hogy a kisméretű, alig tízmilliós piac és az átlagos pár ezres vagy maximum pár tízezres példányszám miatt ezek a könyvek nagyon drágák. Ugyanazt a kötetet, amit magyarra fordítva 3-4 ezer forintért lehet megvenni, 1800 Ft körüli áron megkapja az angolul is tudó olvasó, ha puhakötésű, ún. paperback kiadásban kapható – akár a bestsellereket is. Igaz, a paperback-re általában a megjelenés után egy fél évet várni kell, de ennyi bőven eltelik néhány ritka kivételtől eltekintve a fordítás megjelenéséig is. Évek óta a nagyobb publicitást kapó könyveket előbb megpróbálom megvenni kedvenc angol könyvesboltomban a Pozsonyi úton és az esetek nagy részében sikerül is kb. a magyar könyv árának feléért.
A másik nagy baj a fordítások színvonala. Az Európai Unió kulturális politikájának egyik fontos eleme az európai irodalom megismertetése más európai nyelveken, azaz a fordítás támogatása. Az idegen nyelveket fordítók pontosan tudják, de a laikusok is sejtik, mekkora feladat egy-egy irodalmi mű átültetése egy másik nyelvre. Nem csak a szöveghűségről van ugyanis ilyenkor szó, hanem a stílus visszaadása és a kulturális utalások megfelelő kezelése is nagyon fontos. Sokszor a legkiválóbb fordítók számára is komoly nehézséget tud jelenteni egy-egy mű magyarítása. Számomra ennek legjobb példája Tolkien regényfolyama. A Gyűrűk ura köztudottan Göncz Árpád fantasztikus fordításában jelent meg, és ahogy azt bizonyra sokan tapasztalták, letehetetlen. A regényfolyam Szilmarilok című kötetét az általam igen nagyra becsült Gálvölgyi Judit fordította, az angol irodalom egyik legfelkészültebb hazai tolmácsolója. És ez még neki sem sikerült.
Az utóbbi években egyre több olyan fordítás lát napvilágot, amit leginkább az igényes lektűr kategóriájába lehet besorolni (meg sok igénytelen is, de ezekre nem is érdemes szót vesztegetni). A műfaj hazánkban meglehetősen lenézett, ezzel együtt több kiadó is egyre nagyobb hangsúlyt fektet rájuk. Igényes tolmácsolásban olvashatunk ilyen köteteket többek között az Agave Könyvek, a Konkrét Könyvek, a Jaffa Kiadó vagy az Ulpius-ház gondozásában. Rengeteg kötetet ad ki az Alexandra kiadói csoport, amely sajnos néhány éve bekebelezte a korábban igényes könyveiről ismert Európa Kiadót is, amelynek kötetei azóta hemzsegnek a hibáktól. Miért is? Egyrészt ma már nagyon sokan tudnak angolul, sőt lassan Amazonast lehetne rekeszteni az angolszakos diplomával rendelkezőkkel, akik közül sokan olcsón és gyorsan vállalnak könyvfordítást. Csak nem műfordítók, és így gyakran a fordítások színvonala igen alacsony. Másrészt a jó és színvonalas fordítás is tartalmazhat hibákat, hiszen a fordító is ember, ezért szoktak a kiadók szerkesztőket, olvasószerkesztőket, korrektorokat alkalmazni. Ha spórolni akarnak, valamelyik láncszem kimarad. És a fordítás hibás lesz, de olcsóbb.
A fordítás, még a ponyvairodalomé is alkotó munka. Klasszikus fordítási hiba a címben már idézett Leiter Jakab, amit egy szorgalmas fordító a Jákob lajtorjája német változata alapján szült félresikerülten. Közismert az a történet is, amikor egy fordítógéppel kísérletezve a következő angol mondatot „The flesh is weak but the spirit is strong” (A test gyenge, de a lélek erős) oroszra is vissza fordítva a következő megfejtést kapták: A vodka (spirit=lélek vagy tömény ital) jó, de a hús vacak. Szóval mechanikusan nem megy.
Az egész azért jutott eszembe, mert az elmúlt hetekben több olyan kötetet is olvasni volt szerencsém (vagy szerencsétlenségem), amelyben pontosan tudtam, mit fordítottak félre, holott mindegyike a fentiekben felsorolt igényes kiadók egyike adta ki. Az egyik történetben egy tüsszögő sárkány orra előtt állapítja meg az orvos, hogy igen hideg van (nyilván az eredeti szöveg: It’s a cold., azaz Ez bizony nátha). Ráadásul egyre gyakrabban fordul elő, hogy a hiba abból adódik, a fordító nem fáradozik bizonyos irodalmi vagy kulturális utalások korábbi, ismert fordításainak felkutatásával, hanem gyorsan „új fordítást készít”. Jő példa erre, hogy az egyik, a napóleoni háborúk korában játszódó történetben következetesen Szent Heléna szigetéről beszélnek Szent Ilona helyett. Ugyanilyen szarvashiba a minden amerikai és ausztrál iskolában kötelező olvasmány, a To Kill a Mockingbird címét a gyanútlan magyar olvasó számára újrafordítani Ki öli meg a feketerigót?-ra, holott a méltatlanul kevéssé ismert kötet Ne bántsátok a feketerigót címmel látott napvilágot magyarul.
A dilemma nyilvánvalóan nagy. Ha egy kötetet mondjuk 1000 példányban lehet eladni és egy ellenőrzési fázis elmaradása a kiadás költségeit 100.000 Ft-tal csökkenti, vagy a fordító nagyon olcsó, a kötet is olcsó lehet. Gondoljunk bele: egy könyv bolti ára 4000 Ft. Ennek az árnak a mai könyvkereskedelmi viszonyok között a fele vagy akár 60%-a a kereskedőnél marad. A kiadó mondjuk összesen 2000 Ft-ot kap belőle, ami 1000 eladott példánynál 2 millió forint. Egy kötet nyomdai előállítása példányonként olcsó, de még jó minőségben mondjuk 200 Ft, azaz összesen 200 ezer. Reklám nélkül egyetlen könyv sem megy, mert hihetetlen nagy a „zaj”, azaz rengeteg a megjelenő kötet. A legnagyobb sikerkönyvek is visszhang nélkül maradnak, ha nincs róluk hír. Ennek csak két példáját említeném meg: Zafón: A szél árnyéka című könyve észrevétlenül sikkadt el amíg annak kvázi folytatását egy jól kommunikáló kiadó ki nem adta, holott az első kötet a világon mindenhol nagyobb sikert aratott, de elsikkadt például a milliós bestseller Jane Eyre-ügy is jasper Fforde-tól. Szóval kell a reklám, ami kötetenként további legalább 300 ezer forint. Marad összesen másfél millió a fordítóra, a szerkesztőre, a korrektorra, a kötet tervezőjére, a szedésre és a szállításra, no meg a kiadót is fent kellene tartani valamiből. Nem sok, lássuk be, így mindenki próbál spórolni.
Mi a megoldás? Megint azt kell mondanom, nem tudom. A nagy könyvkereskedők már rég megállapodtak egymás között a más ágazatokban elképzelhetetlenül magas árrésben (a filmek árrése pl. csak 10-15%). A könyvek drágák, a kereslet egyre kevésbé fizetőképes. Olcsóbbá tenni a könyveket a „gagyisításon” kívül csak a kereskedelmi árrés drasztikus, akár központilag levezényelt csökkentésével lehetne. Vagy meg kell tanulni angolul.
No comments:
Post a Comment