A migrációról, szakértő szemmel

Tegnap elkísérhettem egy kedves kollégát, a SIRIUS, a migránsok oktatásával foglalkozó európai hálózat elnökét, Miquel Angel Essomba barcelonai professzort a fiam iskolájába, ahol a gyerekekkel általánosságban a migrációról beszélgetett Egy csomó olyan kérdés került szóba, amiről keveset vagy egyáltalán nem beszélünk manapság, miközben a hírekben állandóan szerepel a migráns és a migráció kifejezés. Talán nem haszontalan néhány gondolatot megosztani itt is, hátha nálatok is szóba kerül otthon.

Talán nem teljesen egyértelmű már az sem, ki is a migráns. Gyorsan sikerült tisztázni, hogy a migráns nem csak az, aki veszély elől menekül (nem véletlenül van rájuk külön szó, menekült, ők azok, akik most át szeretnének jutni Magyaroszágon), hanem mindenki, aki bármilyen, de leggyakrabban politikai, gazdasági, vallási vagy kulturális okból úgy dönt, elhagyja a szülőhelyét, tehát akár vidékről Budapestre költözik. A migráció évszázadok óta meglévő jelenség, például így jöttek létre a városok. Ugye nem erre gondolunk, amikor a migráció szó előkerül a hírekben?

Fontos volt tisztázni azt is, kik döntenek általában a nemzetközi migráció mellett. A srácok nagyon pontosan érezték, soha nem a legszegényebbek indulnak útnak, hanem elsődlegesen a széles értelemben vett középosztály. Még háborús viszonyok között is a legrosszabb anyagi helyzetben lévők általában eredeti lakhelyükön ragadnak.

Miután gyorsan tisztáztuk,szinte mindenkinek vannak külföldön élő rokonai, a beszélgetés az elmúlt 3-4 évszázad történetét tekintve rámutatott, hogy évszázadok óta először Európa nem küldő, hanem fogadó szerepet játszik a migrációban az elmúlt nagyjából 50 évben. Míg egészen a XX. század közepéig Európából tömegesen vándoroltak ki az emberek, benépesítették például Észak-Amerika egy részét vagy gyarmatosítóként jelentek meg Afrikában, Ázsiában, az 1950-es évektől kezdve, a gyarmatbirodalmak megszűnésével és a gyarmatok függetlenedésével indult meg a bevándorlás Európába. Nyilván azok jöttek először, akik úgy gondolták, a volt gyarmattartók országa jobb körülményeket biztosít. Így váltak az első befogadó országokká az EU elődszervezeteinek tagjaként olyan volt gyarmattartó országok, mint Nagy-Britannia, Franciaország vagy Hollandia. A nyolcvanas években ugyanez történt az addigra megerősödő gazdaságú mediterrán országokkal is, Spanyolország és Portugália esetében az EU-csatlakozás után, ezek lettek tehát a második generációs fogadó országok. Most az EU új csatlakozóin a sor, hogy harmadik generációs befogadókká váljanak, és lehetőleg tanuljanak az első és második generáció felhalmozódott tapasztalataiból, mondta a professzor, bár egyelőre a hazai viszonyokat látva ez inkább utópia.

Érdekes analógiát láthattunk a spanyol és a magyar viszonyok között. Szó esett azokról, akik a Frankó-diktatúra elől tömegesen menekültek külföldre, majd visszatértek Spanyolországba a demokrácia időszakának elején, de mintha bevándorlók lettek volna, nehezen tudtak beilleszkedni. Vajon az elmúlt néhány évben Magyarországról elment, különböző statisztikák alapján 1 és 2 millió közöttire saccolt kivándorló tömeg hogyan tudna visszailleszkedni? Ráadásul náluk is az a helyzet, hogy a bevándorlóknak általában anyanyelve a spanyol, igaz a bőrszínük már gyakrabban eltérő (a statisztikák ugyanis azt mutatják, nálunk a ténylegesen bevándorlók túlnyomó többsége magyar anyanyelvű).

Szó esett arról is, befogadó társadalmakban milyen modellek alakulnak ki az ’élni és élni hagyni’ elvének megvalósulásával. Két formáról, a multikulturális és az interkulturális modellről beszélgettünk. Talán ez sem teljesen evidens. Multikulturális egy társadalom, ha a különböző embercsoportok, pl. nemzetiségek egymástól aránylag elkülönülve laknak, miközben persze dolgozni például vegyesen dolgoznak. Ilyen például London. Az interkulturális modellben nincs ilyen elkülönülés, együttélés és elfogadás jellemzi, a másik jogainak tiszteletben tartásával. Ilyen Berlin vagy Barcelona.

Nagyjából ennyit sikerült érinteni a beszélgetésekben, ami talán a 45 perces kereteket figyelembe véve nem kevés. Talán még annyit, a gyerekek (na, jó, fiatalok) maguk állapították meg, nehéz átlátni a teljes képet, leginkább az alapján vagyunk hajlamosak látni a migránsok és menekültek ügyét, amit a média elénk tár. Manapság például a menekültek ügye nagyobbnak látszik, miközben Magyarországot évek óta tömegesen hagyják el az emberek, a most érkezők is csak átjutni szeretnének, és az ország még mindig, mint már legalább 150-200 éve kivándorló és nem bevándorló ország, sokkal többen mennek el, mint ahányan érkeznek, akár magyarok is 

(a kép forrása: Pixabay)