Magyarország az Európai Unióban egy elenyésző kisebbséghez tartozik, hiszen alig vannak nálunk bevándorlók. Ez, talán Szlovákia és Lengyelország kivételével, ma már szinte sehol nincs így. Elenyésző számú kínai, vietnami és török nálunk is él, vannak valódi gazdasági migránsok, akik épp itt dolgoznak, de bevándolróink 99%-a határon túli magar, Magyarország egyelőre nagyon messze van attól, hogy multikulturális ország legyen, mint az EU tagállamainak nagy része.
A mostani menekültáradat befogadása talán azért is egyszerűbb máshol, mert könnyebben találnak tolmácsot, aki segítheti az újonnan érkezetteket. Utazásaim közben az elmúlt években Olaszországtól Norvégiáig, Ausztriától Nagy-Britanniáig mindenhol láthattam a nyomait annak, az országok fel vannak készülve menekültekre és bevándorlókra egyaránt. Nálunk egy dologról biztosan nem szólt hír, felhívás, hirdetés mostanában: hogy a menekültekkel foglalkozó hatóságok szerződtetni szeretnének az érkezők nyelvein beszélő munkatársakat (ugyanakkor a civilek lassan hónapok óta keresik az ilyen segítőket, ha magadra ismernél, jelentkezz a MigAidnél).
Látjuk, az ide érkezett embereknek eszük ágában sincs maradni, a magyar hatóságok bánásmódja remekül hozzájárult ahhoz, hogy most már innen meneküljenek, teljesen jogosan. Mire számíthatnak a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekek, és persze a szüleik, ha továbbutaznak? Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (amely hazánkban is törvény, egyike a semmibevetteknek) a gyermek mindenek felett álló érdekén alapul. A 18 év alattiaknak, függetlenül attól, hol születtek, állampolgárok-e egy adott országban, mi a szüleik jogi státusza, pusztán azért, mert gyerekek, joga van a fizikai és szellemi biztonsághoz, a lakhatáshoz, a megfelelő ételhez, ruhához, a játékhoz, a tanuláshoz, az anyanyelvhez - és a sor folytatható. A gyerekeknek ahhoz is joga van, hogy ne válasszák el őket a szüleiktől, így a legtöbb európai országban menekült gyerekek és szüleik más körülmények között, együtt tudnak maradni a rájuk vonatkozó eljárás alatt is. Gyerekeket és velük együtt a szüleiket az európai jog szerint elvileg nem lehet menekülttáborba vagy bármilyen más módon bezárni. Milyen messze van ez azoktól a képektől, amelyeket a bicskei tábor ketreceiről látunk!
A gyerekeknek az első pillanattól kezdve biztosítani kell az oktatást is, ezért is jelentette be az osztrák oktatási miniszter asszony még iskolakezdés előtt, hogy 5000 újonnan, akár átmenetileg érkező iskoláskorút máris fogadni tudnak az osztrák iskolák. Vajon hány gyereknek biztosítottak vagy akarnak biztosítani bármilyen oktatást, mondjuk a Keleti pályaudvar környéki iskolák? Igen, azoknak is, akik csak 1-2 hetet töltenek az országban. Nálunk szinte ismeretlen a traveller életmód, de például Írországban vagy Norvégiában fel vannak készülve az ő oktatásukra is, pedig év közben többször is iskolát váltanak. .
Azokra, akik eljutnak a célországba, különböző iskolai körülmények várnak. Spanyolországban például több mint 10 éve fut egy olyan projekt, amelyik egyrészt segíti a gyerekeket anyanyelvük, saját kultúrájuk megismerésében, másrészt a szülőket napi szinten bevonva az iskolai életbe, a tanórákba segítik őket is, hogy a mindennapi életben való eligazodáshoz, boldoguláshoz szükséges spanyol nyelvtudást szerezzenek. Írországban 16 nyelven biztosít segítséget a frissen érkezett szülőknek a nemzeti szülői szervezet, természetesen magyarul is. Angliában egyes önkormányzatok minden helyi kisebbségi nyelven elérhetően nyújtják az összes szolgáltatást, a jelnyelvtől az urduig, a kisebbségi gyerekeknek anyanyelvi és kulturális foglalkozásokat, anyanyelven házi feladat elkészítési segítséget is biztosítanak. Németországban olyan osztályok is vannak, ahol a frissen érkezőket segítik az iskolai beilleszkedésben, a nyelv elsajátításában.
Ausztriában érdekes a helyzet, láthatóan félúton vannak Magyarország és Európa között. Miközben a rengeteg bevándorló hatása nagyon erősen érezhető az osztrák társadalmon, az oktatási rendszer még mindig azt várja el, mindenki tanuljon meg magától németül. Míg úgy 20 évvel ezelőtt az osztrák csak addig volt kedves, 'gemütlich', amíg nem akartál ott maradni, egy bevándorló pedig csak a sajátjai között találhatott magának barátnőt, feleséget, ma már az osztrák társadalom nyitott és befogadó, sok a vegyes kapcsolat, de a helyi katolikus templomi közösség motorját jelentő kolléganőmnek is természetes, hogy a melegbárt választja, ha az a környék legjobb kávélelőhelye (miközben tőlem, a magyartól óvatosan megkérdezi, nem zavar-e). Ugyanakkor Bécsnek vannak olyan részei, ahol az iskolai osztályokban 80% a török gyerekek aránya, akik akár már második-harmadik generációsak, de nem beszélnek németül, viszont nincsenek törökül beszélő pedagógusok, nincsenek a gyerekeket és szülőket igazán segítő nyelvi programok.
Nálunk pedig egyenesen reménytelen a helyzet. Képzeljük el, hogy véletlenül nálunk, egy sima állami iskolában akarna érettségizni egy most 16 éves szír vagy afgán. Nem csak magyarul kellene tökéletesen megtanulnia hozzá 2 év alatt, hiába ismerné a világirodalmat, a világtörténelmet, az érettségi gyakorlatilag csak a - lássuk be, a világon nem jegyzett - magyar irodalom és a magyar történelem ismeretére épül.
Illúzióink persze ne legyenek, kevés olyan európai ország van, amelyik az anyaország segítsége nélkül biztosítaná a gyerekeknek az anyanyelvi kultúrát, még azokat sem, amelyek az EU hivatalos nyelvei. A soktízezer külföldön tanuló magyar kisgyerek éppúgy nem fog az iskolában megismerkedni Arany Jánossal vagy a Ruminivel, ahogy a Luxembourgban élő portugál sem feltétlenül fog Pessoával találkozni a tankönyv lapjain. A különbség az anyaországok hozzáállásában is van. Míg a magyar kormány nem csak az átvándorlókkal bánik mostohán (mert bevándorlásról, ugye, nem beszélhetünk), hanem a kivándorlókat is magára hagyta, gyakorlatilag tagadja a létezésüket, míg a Portugália, egy gazdaságilag és méretében hozzánk hasonló, jelentős ki- és bevándorlással egyaránt érintett ország, segíti máshol élő állampolgárait és a bevándorlókat egyaránt.
No comments:
Post a Comment