2020-ban szeptember 18-án este kezdődnek az őszi zsidó ünnepek, pontosabban a Rosh Hasana, a zsidó újév. A helyzet miatt egy olyan közösségben töltjük idén az ünnepet, ahová már régen invitáltak. A legfurcsább az lesz, hogy mi rendesen, zsinagógában köszöntjük az ünnepet, utána közösségi vacsora lesz ugyanott, miközben tudom, ha otthon lennénk, ezt most lehetetlen lenne. Bár a Rosh Hasana nem olyan bulizás, mint a világi újév, hiszen egy visszatekintő, magunkba néző időszak kezdete, mégis boldog, egészséges, kerek évet kívánunk egymásnak és magunknak. Most leginkább normálisat kívánnék mindenkinek, és azt, hogy jövőre ne legyen megfosztva senki a közös ünnepléstől.
Előfordult már, hogy külföldön voltam ilyenkor. Ha úgy alakul, szívesen megyek zsinagógába ott, ahol éppen ér egy ünnep. Tavaly például egy csodálatos szefárd Kol Nidrén vehettünk részt Lisszabonban Jom Kippurkor (igaz, 2,5 óra volt, otthon meg a szokásos másfél óra is néha sok). De azért mindig hiányzik az, hogy összefussunk ismerősökkel és örüljünk egymásnak. Most csak itt van lehetőség erre, még ha azoknak a nagy része, akikkel szívesen találkoznék, idén el is van zárva a lehetőségtől.
Abba a közösségbe, ahová most megyünk, már régóta hívtak. Egy közös munka alkalmával derült ki a holland partner amúgy született orosz képviselőjéről, hogy szintén orosz férje az itteni hitközség titkára. Évek óta hívnak, hogy menjünk el valamelyik nagy ünnepen hozzájuk. Most adódott erre alkalom, mivel az otthoni hisztéria épp ide sodort legalább pár hónapra. Mivel tudtam, hogy minden otthoni zsinagógát bezártak (hadd ne mondjak erről véleményt), kicsit félve hívtam fel, hogy vajon mi itt a helyzet, bár reménykedtem, mert itt nem nagyon vannak korlátozások, viszont a józan ész jelen van. A válasz persze az volt, naná, hogy lesznek közösségi események, várnak bennünket.
Szóval Rosh Hasanát mi idén is zsinagógában tudjuk köszönteni. Reméljük, sokan lesznek nem csak a tartósan itt élők közül, hanem a helyi egyetem hallgatói közül is, ahogy - mint mondják - minden évben. Egy közepes árú éttermi étkezés áráért a helyiekkel egy közös vacsora keretében is lehet majd ismerkedni utána, de persze lesz itthon méz és alma, hogy megédesítsük és hogy kerek legyen az új év. Sajnálom, hogy most végül nem maradok le az otthoni traccspartiról. De talán jövőre veletek ugyanott. Most meg legalább legyen méz, alma, kerek kalács és gránátalma az asztalon.
No comments:
Post a Comment