- Tessék mondani, kérdezhetek valamit? - szólal meg mellettem az ötven körüli hölgy, aki már jó egy perce nézi, hogy a kutyám keresi a tökéletes pozíciót. - Nem lehet ezeket a kutyákat megtanítani, hogy a szoba sarkába pisiljenek meg kakiljanak?- Nem lenne érdemes, nagyon büdös lenne a lakásban - válaszolom, még abban a hitben, hogy a hölgy a taknyos januári esti időben sajnálja őket, vagy akár engem, hogy ki kellett jönnünk a melegből.
Persze, gyanakodhatnék, hiszen késő este a hétkerben, az utcán, aki nem kutyás (vagy nem határozott léptekkel megy haza, láthatóan munkából vagy színházból), az általában kettyós.
- De engem zavar a szag - válaszolja a hölgy, kissé már emeltebb hangon, miközben robosztus termetű, hatkilós kutyám elvégzi kicsike nagydolgát.. Már nejlonban a cucc, mire válaszolni tudok, kicsit meglepődtem.
- Ha zavarja, miért várta meg? - kérdezem. - Egyébként is, látja, felszedtem, már be is van kötve a nejlon, dobom is ki. Nincs szaga.
- Persze, de nyáron meg jönnek majd rá a legyek - érkezik a még eggyel indignálódottabb válasz.
- Azért talán addigra kiürítik ezt a kukát... - kockáztatom meg.
Szemből feltűnik egy daliás angol bulldog, Csoki rohan játszani, így már csak a hátam mögül hallom, hogy a nő ordítani kezd:
- Szarassa a kutyáját a saját telkére.
Utólag kicsit örülök, hogy nem akartam humoros lenni, pedig először azt akartam neki válaszolni, hogy a WC-vel próbálkoztunk, csak nem érte el a lehúzót.
Csoki 9 éves, azaz pont 7 éve költözött be hozzánk.
No comments:
Post a Comment