Budapest-Varsó taxi

Az elmúlt hétvégén egy projektünk miatt Varsóban jártunk, ahol aggódó helyi kollégáink minden szabad percben arról kérdezgettek bennünket, mi vár most rájuk saját orbánisztánjukban. Mit mondhattunk nekik: készüljenek fel arra, hogy bármi olyan megtörténhet, ami legvadabb rémálmaikban sem merül fel. Szóval nehéz volt bármi értelmeset mondani, bár az oktatás államosításának már ott is felmerült ötletének törvénnyé válásáról tudtunk nekik konkrétumokat mondani.

A ma reggeli pesti események aztán ráébresztettek arra, milyen hamar elfelejti az ember, milyen volt, amikor még normális volt. Megérkeztünk, és mivel nagyon kellett sietnünk, hogy elérjük a megbeszélés elejét, meg amúgy is hárman voltunk, taxiba ültünk a repülőtéren. Az elsőbe, ami állt a taxidroszton. Az út pontosan annyi ideig tartott, mint Pesten, tehát valószínűleg nagyjából ugyanakkora távolság volt. Az érkezéskor viszont sokk ért bennünket, kevesebb, mint az egynegyedét, a mostanában Pesten szokásos 22-23 Euro helyett pontosan 5 Eurot fizettünk. 

A hétvége húzós volt, hideg és nagyon csúszós, hárman voltunk, így folyamatosan taxiztunk, az árak továbbra is ilyenek voltak. Utólag megnéztem, a benzin ára 10%-kal alacsonyabb Lengyelországban, mint Magyarországon, a tömegközlekedés nagyjából annyiba kerül, mint Pesten, így 3 embernek bizony ott megéri taxiznia.

Lengyelországban a taxik még piaci alapon működnek. És működnek, gyakorlatilag várakozás nélkül le lehet inteni egyet, tiszták, az autók jó állapotban vannak. Ráadásul minden taxis beszélt angolul, fel sem merült, hogy ne kapcsolná be az órát vagy megpróbálna másképp átverni bennünket.  Náluk is van Über, de egyelőre egyszerű piaci szereplő, és mint minden normális országban, akit nem érdekel a minőségbiztosítás meg a garancia, azt használja, normális, állampolgári bizalmi alapon, vagy a világszerte terjedő államhatalom és adózás elleni fellépésként. A taxisok olyan árat szabnak, ami megéri nekik, de az utasnak is, gondolom én egyszerű paraszti ésszel. Sejtésem szerint a korábbi, még piaci viszonyok között nálunk sem volt olyan, akit taxizásra kényszerítettek, tehát nyilván megérte az alacsonyabb árakat kínálni, még akkor is, ha rengeteg taxis panaszkodott miatta. Gyanítom, megfizethető taxiárak mellett nem virágzik az Über üzlet. 

Az viszont komoly kortünet, hogy a mi pesti taxisaink nem akkor tiltakoztak, amikor megszüntették a piacot, nem akkor tiltakoztak, amikor olyan plusz költséget vertek rájuk a kocsik átfestésével, amit valahogy az utasokra kell hárítaniuk (a varsói taxin mindössze egy mágnesmatrica van, a város címerével), nem álltak sorba nyelvtanfolyamért, most viszont azt követelik, tiltsák be az tiltakozáshoz, a polgári engedetlenséghez kötődő alternatív szolgáltatót.

Mi ez, ha nem a tipikus magyar „dögöljön meg a másik tehene is” mentalitás. A lengyelek mintha nem ilyenek lennének. Lehet, hogy nekik nem kell felkészülniük az oktatás és az egészségügy tönkreverésére, a nyugdíjuk ellopására, a kerítésépítésre, a korlátlan kormányzati önkényre?

A lengyelek egy olyan dologban biztosan előttünk járnak, ami egyre több magamfajta szülőnek fontos. Náluk is sok a kivándorló, sokan családostul indulnak el, bár a népesség arányában náluk ez az arány kevesebb, mint Magyarországon (ha a külföldi iskolák valódi, és nem a KSH hamis adatait nézzük). A lengyel államnak mindig is valóban fontos volt a lengyel kultúra, ezen belül az is, hogy a külföldön élő lengyelek megtartsák kulturális identitásukat. Ezért a gyerekek számára könyveket és oktatókat (hétvégi iskolát) finanszíroz a lengyel állam, hasonlóan más, hasonlóan sok európai kivándorló vagy migráns állampolgárral rendelkező országhoz. A hamis KSH adatok alapján a magyar kormány szerint kivándorló, külföldön élő magyar gyerek szinte nem is létezik, miért is költene arra, hogy ezek a gyerekek is megtanulják a magyar versikéket, gyerekdalokat, megismerkedjenek a magyar irodalommal vagy történelemmel.

Szurkolok a lengyeleknek, hogy legyenek olyanok, mint régen, hiszen ők már sok mindent kiharcoltak maguknak az utóbbi 30-35 évben. És lehet, hogy náluk nem lesz államosított oktatás, ahogy újabb állami beavatkozást, tilalmat követelő tüntetés sem. Egyelőre úgy tűnik, náluk van fontossági sorrend és talán valamiféle értékrend is. A médiatörvény és az alkotmánybíróság náluk sok embert visz ki az utcára, talán havi egy eurónyi, már rég visszavont kiadás (internetadó) terve nem. Talán náluk a tanárok is képesek lesznek a saját érdekeikért kiállni, ha pedig a gyerekek érdekében is fellépnek, melléjük állnak a szülők is.

Ja, és ugye Lengyelország közismerten nagyon vallásos katolikus ország. Így tehát a boltok vasárnap nyitva vannak. Mert náluk piaci alapon dőlnek el a dolgok, ahogy nálunk is még nemrég. Vajon meddig lesz így? Vajon ellenáll-e a lengyel kereskedő (tanár, szülő, vállalkozó, egyszeri ember), ha más a társadalmi érdek, mint amit a kormány akar?