Optimista? Pesszimista?

Azt kérdezi a Facebook, mi jár a fejemben. A tegnapi híreket hallva először a kognitív disszonancia csökkentés elmélete jutott eszembe. Azoktól, akik tegnap elmentek és leültek, nem várhatunk mást, mint hogy most önigazolni fognak. Ők is csak emberek. Ugyanakkor este nagyon optimistán feküdtem le, és ez reggelre sem múlt el. A tegnapi szülői értekezlet illetve iskolai szülői szervezeti ülés tapasztalata, hogy a tanároknál, úgy tűnik, tényleg átszakadt egy gát, és bár tényleg főleg az anyagiak és a munkateher fáj, eltökéltek, hogy a gyerekekért is harcolni fognak, amihez nyíltan kérték a szülők támogatását, szigorúan szakmai érvekkel. Fontos, hogy megmutassuk szombaton, mi is harcolni akarunk a gyerekeinkért, de az is fontos, hogy legyen folytatás, kezdődjön el végre egy bojkottal kombinált bizonytalan idejű sztrájk mindaddig, amíg nem teljesülnek minimális feltételek. Az viszont elengedhetetlen, hogy a szakszervezet és a szakmai, érdekvédelmi szervezetek egyezzenek meg ebben a minimumban, figyelembe véve azt is, amit a diákok már 2014 óta követelnek.

Az optimizmusom akkor ért a csúcsa, amikor egy egyébként eléggé konformistának ismert apuka azt kérdezte, akkor most nem lehetne-e azonnal becsukni az iskolákat és ki sem nyitni addig, amíg nem sikerült az egészet újragombolni. Dehogynem, azt kellene. Szülőknek és pedagógusoknak egymást kell most meggyőznie, hogy lépni kell.

A tegnapi szülői arra is remek volt, hogy értesüljünk a tankerületben megrendezett, fórumnak nevezett kabarétréfáról is. Csak néhány apró mozzanat, amit a Klik fórumról hallottunk:

-       a tankerület igazgatója meglepetten szembesült a napi működést és a tanítást akadályozó problémákkal, úgy is, mint tanterv, be nem tölthető álláshelyek, a minősítési eljárás miatt elmaradó tanítás és társai, viszont büszkén tudatta, tudja, hogy nincs kréta, de nem tehet semmit, mert ugye a közbeszerzés;

-          azt is tudatta, hogy persze ő is hasonló álláspontot képviselne, hiszen ő is csak egy egyszerű tanár, de ugye a pozíciója (arról sajnos nincs hír, megkérdezte-e valaki, mivel zsarolták meg, hogy elvállalja a posztot és ne mezei tanár legyen);

-          egyszercsak felállt egy férfi a hátsó sorban, és közölte, hogy ő a felsőoktatási államtitkár (jelenlétén a tankerigazgató lepődött meg talán a legjobban), minden új volt neki, amit itt hallott, mert semmit nem tud a közoktatásról – majd másnap kinevezték közoktatási államtitkárnak (oké, legalább pár órával a poszt elfogadása előtt tájékozódott, hogy mit vállal el, ne legyünk maximalisták);

-          ugyanez a férfi megérdeklődte, hányadik az országos rangsorban az ország egyik legjobb, a tankerülethez tartozó gimnáziuma, majd a választ hallva, megkérdezte, a Nők Lapja rangsoráról van-e szól (igaz, erre meg is kapta a választ, hogy a HVG rangsorról van szó, mivel az iskola onnan tájékozódik, „nem úgy, mint maguk”).

Viszont szerintem a fórum elérte a célját a mi, szülői szempontunkból. A tantestület nevében a Közalkalmazotti Tanács megfogalmazta szakmai problémáit, követeléseit, ma nyilvánosságra is hozta azokat, és hivatalosan is azt kérte a szülőktől, ha egyetértenek azzal, a dokumentumban foglaltak valóban problémák és szakmaiak, legyenek ott szombaton velük együtt. Azt is tudjuk, a pedagógusok a diákokkal is beszéltek, beszélnek, ami fontos. Létezhet-e olyan helyzet, amelyben egy diák felelős aktív állampolgárságból többet tanulhatna?

Már csak az a kérdés, még hány helyen történt ugyanez meg. Remélem, sokfelé. És az is kérdés, mi lesz a következő lépés a szombati demonstráció után és milyen gyorsan. A tegnapi nap, a köznevelési kerekasztalról illetve az Országgyűlés Oktatási Bizottságának üléséről megjelent hírek megmutatták, a kerekasztalhoz egyelőre biztosan nem szabad leülni, a kormánypártok cinikusan semmibe veszik a most megmozdult tömeget, de azt is, hogy a tiltakozók egy része biztosan erősen hajlamos a kognitív disszonancia csökkentését szolgáló technikák alkalmazására, ami magában hordozza a veszélyt, azok, akikkel a kormány szóba áll, gyorsan beállnak a sorba.