Burkinit vennék

Magyarországon a következő jó egy hónapban tombol a gyűlöletkampány.  Minden harmadik óriásplakátról a közelgő népszavazás plakátjai ugarnak az emberre. A kormányközeli média és a rohamosan terjedő szélsőséges kamuoldalak – és felelőtlen megosztóik – mindent megtesznek a gyűlölet felkorbácsolására. Hogy ez kormányoldalról a menekültek vagy az EU elleni gyűlölet, nem feltétlenül világos, de feltételezhetően szándékosan nem válik ketté. De a kormányzat nem marad egyedül, az iszlámellenesség szításában élen jár az ’ellenzék’. Magukat toleránsnak, demokratának tartó emberekről derül ki, hogy tombol bennük az iszlamofóbia. Ezeknek az embereknek egy része – ez egyértelműen kiderül abból, amit írnak - nem tudja, mit is utál. Élnének csak Bécsben, ahol teljesen természetes, hogy az egyik szomszédod szíriai, a másik magyar menekült, ahogy mélyen katolikus osztrák kolléganőmnek, aki (ezért is) az elmúlt másfél évben legalább heti 20-30 órában segíti a frissen érkezőket önkéntesként, ingyenesen.

A boltok polcain is megjelentek az iszlamofóbia gerjesztését elősegítő könyvek, sőt, még a sikerlistákra is felküzdötte magát egyik-másik. Meglepő (?) módon, bár kiadójuk új játékos a könyvpiacon, igen gyorsan áttörte a könyvpiaci toplista vastag falát ezekkel a kötetekkel, tulajdonosáról a média pedig azt írja, nem más, mint a korábbi szocialista miniszter, Szilvásy György. Talán nem is annyira meglepő, hogy semmi olyat nem hallunk-látunk, gyanítom nem is fogunk, ami a menekültek befogadására bíztatna.

Közben olvasunk a vidéken már tragikus méreteket öltő munkaerőhiányról. Arról viszont nem, hogy mit tapasztaltak Ausztriában, ahol szeretnék, hogy a frissen érkezők minél előbb normális életet élhessenek, és ezért bevezettek egy rendszert, amivel a szakképzettséget igazoló papírok nélkül érkezők képességeit elhelyezkedést biztosító papírra váltják. Azt tapasztalták, hogy a menekültek bizony jobb szakmai tudással rendelkeznek, mint az osztrákok. Ezek a hírek valahogy nem érik el az ellenzékinek ismert médiát.

Arról is csak tapasztalatból, és nem a hírekből, értesülhetünk, hogy a szomszédban milyen tömegű magyar él. Ausztriai nyaralásunkon mi megtapasztaltuk, hogy a legkisebb faluban is dolgoznak már magyarok. Sokakkal beszélgettem, kiderült, hogy gyakorlatilag menekültnek tekintik magukat. Azok, akikkel beszéltem, mind kifejezetten jó állásokat hagytak ott, és ugrottak az ismeretlenbe. A jobb fizetést kevesek említették motivációként.

Két évvel ezelőtt egy alacsony, szépszemű norvég lány tartott előadást az egyik konferenciánkon. A szokásoktól eltérően nem hozott magával prezentációt. Egy szerencsétlen teremben volt a konferencia, a bukaresti parlamentben, amit arra terveztek, hogy mindenki kicsinek érezze magát, így a törékeny huszonéves lány alig látszott. Aztán megszólalt és a következő fél órára lebilincselte a hallgatóságot. A gyűlöletbeszédről tartott előadást, arról, hogy mit is jelent és milyen hatása van gyűlöletbeszélőre és gyűlöltre egyaránt. Mindenki azt gondolta, nyilván személyes tapasztalatból is beszél, hiszen Zakia Akkouh a muszlim nők hagyományos fejkendőjét, a hidzsabot viselte.

Sokat beszélgettünk abban a néhány napban. Zakiától megtudtam, a fiatal fejkendős lányok közül Norvégiában nagyon sokan nem vallási okból, hanem protestálásként viseli a kendőt, sokan nem is muszlimok (természetesen nem kérdeztem meg, neki mi a motivációja). Protestálnak azért, mert fontosnak tartják a vallásszabadságot, aminek része az is, hogy vannak vallások, amelyek bizonyos öltözködési szabályokat is előírnak híveik számára. A vallásszabadság Európa egyik alapértéke, miközben a napokban a sajtó attól hangos, bizonyos országokban korlátozzák vagy korlátozni tervezik ezt a szabadságot. A legfrissebb, és Franciaországban gyorsan terjedő, elmebaj az, hogy megtiltják a vallásos muszlim nőknek a strandolást lehetővé tevő burkini viselését.

Talán nem felesleges felidézni az elmúlt hónapok szörnyű merényleteit, amelyek Európában a francia kultúrkörhöz tartozó területeken, Franciaországban és a szintén francia kultúrájú Brüsszelben történtek. Nem árt, ha tudjuk, a francia iskolarendszer és intézményrendszer, Európában egyedüliként évek óta korlátozza a vallásszabadságot, elsősorban – és meglehetősen ironikus módon -  muszlim és zsidó hívők szabadságát, mivel sem az iskolákban, sem a közintézményekben nem engedik a fej eltakarását, ami viszont ezeknek a gyerekeknek és felnőtteknek vallási előírás. A merényleteket pedig önmagukat kirekesztettnek érző, második-harmadik generációs muszlimok követték el (miközben a magyar kivándorláshoz hasonlítható mértékű és sebességű zsidó exodus zajlik Franciaországból).

Visszatérve a burkinire, az első reakció, amit a Facebookon olvastam, egy anyuka bejegyzése volt, aki azon tanakodott, vajon a gyerekeire adott neoprén ruhákról ki fogja eldönteni, hogy viselhetik-e. És ez a lényeg. Hogy a határokat egészen pontosan húzzuk meg, és azt is vizsgáljuk meg, mi a valódi vallási előírásnak megfelelő viselet, és mi a szélsőséges túlzás. Ha tilos a csador, akkor mi a helyzet az apácaruhával? Ha kötelező és egyben életmentő az úszásoktatás, és a burkini lehetővé teszi a vallásos muszlim lányoknak, hogy részt vegyenek rajta, hogy veszi magának bárki a bátorságot, hogy ezt megakadályozza (megjegyezném, hogy a vallásos zsidó lányok ’jewkini” hiányában nem tanulhatnak megúszni)? Talán az arc eltakarása a határ? A biometrikus igazolványok korában, amikor a mikrochip íriszazonosítót tartalmaz, ez sem tűnik feltétlenül szükségesnek.

Remélem, lesz, aki vitába száll velem, de azokat a véleményeket előre szeretném visszautasítani, amelyek szerint majd akkor viselhetnek Európában azt, amit akarnak, ha az európaiak is meztelenkedhetnek a Közel-Keleten. Nem, a Közel-Kelet országai nem tették le a voksukat a szabadságjogok, az emberi jogok mindenekfelettisége mellett. Európa viszont igen. Aki ide jön, azért jön, mert szabad akar lenni, a maga módján. 

A norvég lányok protestálásként viselik a hidzsábot. Nekem marhául rosszul áll a kendő, öregít. Burkinit viszont vennék protesztként, bikinit úgysem viselek már vagy 35 éve.