Nyaralásra vaskosat

Az elmúlt években valahogy mindig úgy jött össze, hogy augusztusban tudtunk elmenni nyaralni, általában egy hétre. Nem vagyunk strandolós népek, nagy melegben szívesebben megyünk magas hegyekbe, ahol sokkal hűvösebb van. Ilyenkor pedig van idő arra, hogy azokat a vaskosabb köteteket is végre kézbe vegyük, amik év közben terjedelmükkel elriasztanak. Ebben a könyvajánlóban néhány olyan, nagyobbrészt vaskosabb olvasmányt ajánlok a figyelmetekbe, amelyek jórészt nem sikeredtek igazi bestsellernek, legalábbis itthon, de szerintem érdemes magatokkal vinni a hegyekbe vagy a vízpartra. Szerencsére nagyrészt e-könyvben is hozzáférhetőek, hogy ne terheljék a böröndöt, és a kezed se szakadjon le olvasás közben. Mivel egy pillanatig sem titkolom, hogy engem bizony befolyásol a borító, még e-könyv választásakor is, a cikkben azoknak a kiadásoknak a borítóit látjátok, amelyeket olvastam, nem feltétlenül a magyarét.

A láthatatlan fény

Régen voltam úgy könyvvel, hogy nagyon kis adagokban olvastam azért, hogy minél tovább tartson. Kicsit mindig gyanakvó vagyok az agyandíjazott, agyondícsért könyvekkel, ráadásul nem vagyok nagy rajongója a II. világháborús regényeknek, de ebben az esetben nagyon kellemesen csalódtam. 

Egészen különleges csemege ez a regény. Rövid villanásokban látunk három párhuzamos szálat, amelyek egyszercsak tökéletes, szoros fonattá állnak össze. Mindvégig tudjuk, hogy a szálak egyszer csak össze fognak érni, de valahogy mégis mindvégig egymás körül keringenek. Röpke villanásokban, 2-3 oldalas fejezetekben látjuk a fülszövegben is említett két főszereplőt. A vak francia lány és az árva német fiú életében fontos szerepet játszik egy kincsvadász német tiszt, aki alapvetően befolyásolja mindkét főszereplő végzetét. 

Nehéz lenne ezt a könyvet kategóriába sorolni, hiszen közvetve vagy közvetlenül számos olyan téma felbukkan benne, amelyek a hagyományos értelemben vett háborús regények sajátosságai, ám a történelem, a nélkülözések, bombázások, menekülések, a zsidóüldözés, a keleti front, a francia ellenállás, a hitlerjugend… csak a hátteret adják két fiatal történetéhez. Vagy talán fordítva? A két fiatal élete adja az apropót a történelmi események különleges eszközökkel való kiemeléséhez? Döntse el, aki olvassa. Érdemes.

A marsi

Ez az ajánló kakukktojása, abszolút sikerkönyv. A körülötte levő hatalmas hírverés ellenére sem érdekelt egészen addig, ameddig a belőle készült film haza nem vitte a Golden Globe-ot a vígjáték kategóriában. El nem tudtam képzelni, mi lehet vicces egy olyan könyvben, amiről azt írják, tudományosan megalapozott, a kétségbeesett helyzetbe került, magányosan a Marson egyedül maradt űrhajós története. Abból, amit a beharangozók írtak, én bizony rémségeket és rengeteg technikai részletet vártam. Bár szeretem a sci-fit, általában nem a technikai, természettudományos része szokott megfogni, hanem a társadalomtudományi része, a jól kidolgozott társadalmi utópiák, jól kidolgozott mitológiák. Azt viszont tudtam, hogy erre itt nem számíthatok.

Filmsiker ide vagy oda, fel sem merült bennem, hogy ne a könyvet olvassam el, így fogalmam sincs, mennyit tudtak az alkotók átvinni belőle a filmbe. (Az előzetest megnéztem, és biztos vagyok benne, az utolsó poén hiányzik belőle, mert a film főszereplője valahogyan végig frissen borotváltnak, civilizáltan ápoltnak tűnik.) Valóban van benne rengeteg technikai részlet és valóban néhányszor a főhős halálos veszélybe kerül, de ennek a könyvnek a legfőbb értéke számomra a humora volt. Az üzenetet már régóta ismerjük, ám most egy amerikai író marsi kontextusba helyezte: Akinek humora van, mindent tud…

A túlélés záloga a főhős, Mark esetében az, hogy valamikor az iskolában használható természetismereti tudáshoz jutott. Ugyan botanikus és mérnök, ám ha nem emlékezne alapvető kémiai ismeretekre, nem maradna életben. Milyen jó ötlet lenne, ha egy csomó kémiatanár elolvastatná ezt a könyvet középiskolában. Talán a kémia, mint a legjobban utált tantárgy, kicsit javíthatna a pozícióján.

Shantaram (Sántárám)

Még egy olyan regény, amit lassan olvastam, hogy sokáig tartson. Ez a könyv nekem még akkor is ilyen volt, ha amúgy sem egy éjszakás kaland a maga közel ezer oldalával. Ráadásul olyan világról szól, Indiáról, ami soha, egyetlen pillanatig sem vonzott. Azt hiszem, soha nem olvastam volna el, ha brüsszeli törzsszállodám egyik portása, Tomaso nem ajánlja ennyire. A regényt elolvasva semmivel nem vonz jobban India, de talán jobban értem, hogy másoknak mi ilyen varázslatos benne.

Szokatlan szemszögből, egy elítélt és szökésben lévő bűnöző szemén keresztül látjuk a nyolcvanas évek Bombay-i életét, aki egyrészt teljes természetességgel veti bele magát a helyi alvilágba, másrészt elképesztően érzékeny megfigyelő, érzelmes ember, és személyiségének van egy, szinte a végsőkig szociálisan érzékeny és segítőkész oldala.

A regény talán leginkább talán klasszikusan értelmezett pikareszk regényként, egyfajta fejlődésregényként definiálható, amúgy nehéz lenne kategóriába sorolni. Maffiaregény, háborús regény, szerelmes regény, kalandregény, útirajz… ez mind benne van ebben a közel 950 oldalban.

Egy rejtélyes kategóriába viszont biztosan besorolható, a magyarul szinte visszhang nélkül elsikkadt könyvek közé. 2010-ben jelent meg, de annak ellenére nem hallottam róla, hogy a könyvpiacon elég tájékozottnak tartom magam. Az elmúlt hetekben az említett kiadó, a General Press több könyvét is elolvastam, egy vonzó nyári raktársöprő akció okán. Remek könyvek, valódi világsikerek, kifejezetten (mondhatni sajna szokatlanul) igényes fordítások, szinte sajtóhiba nélküli kötetek, rettenetes borítóval. A Sántárám viszont magyarul is szép, igényes borítóval jelent meg. Mi lehet hát az oka annak, hogy nálunk nem lett könyvsiker? Segítsetek megfejteni.

Breaking News

Egy kicsit még maradjunk az afganisztáni háború világában, de onnan kalandozzunk tovább más, az oknyomozó újságíró számára vonzó témák felé. A valamivel több, mint 1000 oldalon nem csak egy hajmeresztő thriller bontakozik ki, hanem Izrael és szomszédai története az elmúlt száz évben. Ezt a könyvet nagyon vártam, megjelenése óta szemeztem vele Németországban, mivel Frank Schätzing A raj című regényével már évekkel ezelőtt megvett, de nem mertem belevágni ekkora terjedelmű regénybe németül, angolul viszont még nem jelent meg.

A történet háttere, a történelmi szál, aránylag lassan bontakozik ki, ám erre szükség van, hiszen mégis egy évszázadot akar bemutatni, és nem haza történelemtanári stílusban (évszám, csata, uralkodó, csata, lapozzunk). Sokkal inkább azt kapjuk, amiről szerintem a történelem oktatásának szólnia kellene: hogyan éltek az emberek, miért úgy éltek, ahogy, milyen problémákkal küszködtek, és ez hogyan vezetett aztán a csata, uralkodó, évszám hármasához.

A másik, a történelmibe bele-beleszövődő szál vérbeli thriller, amely történelmi háttér előtt játszódik, és akár így is történhetett volna. Olvasás közben pedig az ember elgondolkodik arról, hogy néha a történelem alakulása egy emberen is múlhat. Meg persze azon, hogy vajon hány olyan történelmi esemény van, amelynél nem is sejtjük, ki is volt az az egyetlen személy.