Mozi, mozi, mozi

Ha tombol a nyár, kitör a hőség és az ember hátán csorog a víz a számítógép előtt ülve, nincs is jobb, mint beülni egy moziba, ahol a film végére még arra is van esélyed, hogy egy kicsit fázol. A kevéssé melegtűrő női lény tehát örömmel kap a lehetőség után, ha barátnős mozira van lehetőség. Ha meg a gyerekek visznek el, az maga a légkondicionált paradicsom. Az idei nyáron már mindkettőből jutott egy-egy, sőt a terv szerint duplázunk is. Két nagyon különböző moziélményem volt rövid idő alatt, de egy téma összeköti őket, az elfogadás, a nyitottság, ami hiánycikknek tűnik manapság világszerte, de különösen Magyarországon.

Szinte minden nyáron szerét ejtjük egy barátnőmmel, hogy elmenjünk ’ötye mozizni’. Idén, kicsit félve, de bízva Miamona véleményében, Ove történetére esett a választásunk. Frederik Backman morgós öregurával első látásra, pontosabban olvasásra szerelembe estem. Mivel az esetek 99%-ban igaz hogy, a ’KÖNYV JOBB’, nagyon óvatosan ajánlottam épp ezt a filmet. Az előző választásunk nem volt jó, az öregedő sztárokat felvonultató, amúgy remek, Ifjúság után azzal jöttünk ki a teremből, hogy megöregedni nem annyira jó. Az ember, akit Ove-nak hívnak szintén az öregségről, az öregedésről szól. Csak másként. Mert leginkább az elfogadásról szól, az öregség, az új életforma, sőt a másság elfogadásáról is. Nem tudnék mást írni, mint a fent idézett könyves blogger, így nem is ragozom túl. Röviden annyi: a svéd film alkotóinak sikerült, ami a nagy hollywoodi stúdióknak nem szokott, sikerült egy remek könyvből teljesértékű, remek filmet készíteni. A film után a barátnőm csak annyit kérdezett: hány könyve is van a pasinak? (Ha valaki nem olvasta volna őket, eddig három.)

Az ’ötye’ mozi hagyománya 2010-ből származik, bár annál régebben járunk évente így hűsölni. Abban az évben a Szellemíró feliratos változatára esett a választásunk. Szokás szerint a mozi hátuljába szólt a jegyünk, rólunk pedig tudni kell, hogy negyven feletti, viszont szemüveges csajok vagyunk mindketten. A jegyszedő kislány, legalább 20 évének teljes magabiztosságával, rutinosan letépte a jegyszelvényt, a ’néző nem tud olvasni’ általános szabálya szerint felolvasta róla, hogy melyik terem, hányadik sor, hányas szék (ezt én már vagy 40 éve nem értem színházban sem), majd ránk nézett, és zavarba jött. Izé, ez a film feliratos – hebegte. Mondtuk, tudjuk. De a jegy a hátsó sorba szól – esett kétségbe. Szerettük volna megszabadítani a kínlódástól, így tájékoztattuk, hogy ’Nem vak, csak öreg, viszont tud angolul.’ És megszületett az ’ötye’ mozi.

Idén erősen elgondolkodtunk rajta, hogy ismétlünk, mert szülők révén muszáj megnéznünk a viccesnek ígérkező Rossz anyákat, persze együtt. Ovénak hála kaptunk még egy lökést, mert a nyári mozijegyes nyereményjátékkal nyertünk egy ingyenjegyet a filmre, ha veszünk egy másikat. Szóval augusztusban újra ’ötye’ mozi.

Nagykamasz gyerekek szülei pontosan tudják, a családi mozizás ritkaság ebben a korban. Kezdtem egy kicsit kétségbe esni, hogy a gyerekek úgy gondolják, én már a második gyermekkoromat élem, mert az elmúlt másfél évben kizárólag animációs filmre vittek el, így láttuk az Agymanókat, a Zootropoliszt, és megígérték, hogy még a nyáron elvisznek a Kis kedvencek titkos életére is.

Ám vannak filmek, amire nem lehet barátnővel menni, mert neki még nem sikerült elmerülnie a sci-fi univerzumokban. Így a ’gyerek’ elvitt az új Star Trek filmre. Egészen addig a megnyugvás langyos hullámain lebegtem, hogy végre felnőtt filmre is elvisz a fiam, amíg a film előtti előzetesek el nem kezdődtek. Vajon ki volt az, aki csupa gyerekfilm trélerét válogatta egy űrfilm elé?

Mert ez az új Star Trek filmfolyam minden, csak nem gyerekfilm. Sokkal akciódúsabb (nekem néhol túlságosan is), mint a korábbi filmek vagy a sorozatok, nyilván a korszellemnek megfelelően. Ám a Star Trek Beyond továbbra is Star Trek, az új, fiatal legénység tökéletesen hozza azt, amit az ember vár. A nézők egy része az eredeti sorozatot nyilván nem látta, akik viszont igen, hozzám hasonlóan bizonyára keresik a hasonlóságokat a legénység későbbi és ifjúkori énjei között. Bár ez a harmadik film a sorozatból, nekem továbbra is furcsa, hogy igazán csak Bones, a doki hasonlít külsőleg is az eredeti sorozat figurájához (no meg persze Spock, de ő csak a füle és fura szemöldöke miatt). Viszont a szereplők közötti dinamika megvan, a doki és a vulkáni kimeríthetetlen, ám angolos humorforrást jelent, ami valahogy a közönséget kevésbé érintette meg mindez. A poénokon szerencsére nem egyedül én nevettem, családi percepciónak bizonyultak. Ha pedig azon gondolkodna valaki, miért is nézek én Star Treket, most érkezett el a vallomás ideje: imádom, főleg a Next Generation sorozatot. Ahogy nagyon szeretek minden más, jól kidolgozott űruniverzumot és az azokban játszódó filmeket és könyveket is. Az pedig külön finomsága ennek a világnak, hogy a Föderáció, egy klasszikus, jócskán a hidegháború idején indult amerikai sorozatban, maga a megvalósult kommunizmus, amelyben nincs fizetés, mindenki dolgozik, ahol szükség van rá, annyit, amennyi szükséges, és minden föderációs polgárnak jut annyi, amennyire szüksége van, de nincs felhalmozás, gazdagok és szegények.

Megemlítendőnek tartom a film bemutatását követő hatalmas botrányt, amely abból fakadt, hogy ebben a részben Suluról kiderül, meleg, családban él, férjével és kislányával. Annak ellenére ezen háborodtak fel bizonyos rajongók, hogy egy 5 másodperces jelenetben lehet látni, amint örömmel egyesül a család. Az új sorozat több elemében is tiszteleg az eredeti sorozat szereplői előtt, a Sulut eredetileg játszó George Takeiről pedig közismert, hogy melegjogi aktivista. A prüdéria és az intolerancia viszont még a toleranciát és nyitottságot hirdető sorozat rajongóit is elérte. Az már csak adalék, hogy nem volt felháborodás Spock és Uhura hadnagy szerelmi viszonya miatt, ami a hard core rajongók szerint sokkal inkább ellenére lenne a sorozat atyjának, Gene Roddenberry-nek, mint a meleg kapcsolat ábrázolása.

Aki nem hiszi, hogy itt komoly, felnőtt dologról van szó, annak ajánlom Tóth Csaba: A sci-fi politológiája című, igen érdekes kötetét, amely mélyebben elemzi néhány sci-fi univerzum, így a Star Trek világát is.