Milyenek a finn szülők?

Milyenek a finn szülők?- passzolta nekem a labdát néhány napja a Neveljük együtt! főszerkesztője. Kereste a választ arra, hogy milyen szülői hozzáállás, magatartás segíti a finneket abban, hogy a legsikeresebbek egyike legyen oktatási rendszerük. Elolvastam pár blogot és megkérdeztem pár finn kollégát. Remek kiindulópont a híres doboz, amit a kérdés kapcsán megosztott a főszerkesztőnk, ahhoz, hogy szemléltetni tudjam, milyennek látom őket. (A doboz egy egyencsomag, amit minden újszülött megkap Finnországban már vagy 80 éve, a legalapvetőbb ruhákkal és egyéb babafelszerelésekkel, sőt, a babák nagy része egy darabig ebben a dobozban is alszik.)

Először is szerintem kulcsfontosságú, hogy bíznak az államban, mint általában Észak-Európa népei. Az állam pedig egyrészt azt hangsúlyozza, az övék a felelősség, hogy felneveljék a jövő aktív állampolgárait, másrészt ehhez minden segítséget meg is adnak nekik - szociális munkásokat, ingyenes tanácsadást, mindenhol egyformán jó egészségügyi ellátást, fizetett szabadságot, ha szükségük van rá a gyerekneveléshez. Azt is jelenti viszont ez az attitűd, hogy nem esik nehezükre az állam által kommunikált, elvárt módon egyenlőnek, a gyerekek jogait maximálisan tiszteletben tartva és partnerként kezelve őket nevelni a gyerekeket.

Másodszor nem versengőek és nem akarnak kitűnni (ezért sem gond, hogy a gyerekek nagy részét a dobozból öltöztetik), így a gyerekeket sem próbálják akár a többiek kárára jobb helyzetbe hozni. Egyszerű, aránylag rendszeres életet élnek, amiből természetesen következik egy pontos szabályokra épülő családi közeg, ahol a szülők is azok szerint a szabályok szerint élnek, amit a gyerekeknek előírnak. Ez remek alap ahhoz az oktatási rendszerhez, amelyben bárhol az országban ugyanolyan minőségű szolgáltatást kapnak, így gyakorlatilag később nincs szabad iskolaválasztás, mert meg sem fordul az emberek fejében, hogy választani kellene.

Harmadszor szerintem fontos az is, hogy a finnek nagy része meglehetősen introvertált. Ez azt is jelenti, hogy nem nyomulnak be a gyerekeik életébe sem, hagyják őket növekedni, felfedezni, kalandozni, szabadnak lenni. A szülőség sem másmilyen, mint általában az emberi kapcsolatok: magyar mércével mérve eléggé hűvös és távolságtartó, de már a legkisebbeket is egyenrangú partnerként kezelő viszonyokra épül. Az amerikaiak azon szoktak a leginkább meglepődni, hogy a finn gyerekek mindennap sok időt töltenek a szabadban, az újszülöttek ott alszanak, a nagyobbak ott játszanak - és a klíma nem kifejezetten trópusi. Már a csecsemőket is csak kirakják, kicsukják aludni, nem tartják őket szemmel. Ha baja van, majd szól - a kicsi sír, a nagyobb odajön.

Ugyanakkor, ha a szülők nem is telepszenek rá a gyerekekre, nem foglalkoztatják őket állandóan, mégis jelen vannak a háttérben, mivel a finnek sokkal kevesebbet dolgoznak, mint például a magyarok. A szülők általában korán elmennek dolgozni (nekem ez az elem érthetetlen, én biztosan megvárnám, amíg világos lesz), a gyerekek egyedül mennek el már az oviba is, de a kisebb gyerekek otthon vannak már ebédidőben, és a szülők is korán hazamennek, rendelkezésre állnak, ha a gyerekeknek szüksége van rájuk. Egy alsósnak általában 3, egy ötödikesnek is csak 4 órát kell iskolában töltenie, utána mennek is haza, hisz az iskola közel van, várják haza a szülőket, ráadásul mindenféle házi feladat tilos kamaszkorig, a többi idő játékra, felfedezésre van. A finneknek fontos az otthon, szeretnek a meleg házban elidőzni, feltenni a lábukat a tűznél, nincs görcs, hogy programot kellene csinálni (akár otthon), hogy menni kéne. Ez is hozzátesz a gyerekek szabadságához és ahhoz, hogy saját tempójukban tanuljanak.

A finn szülőnek sokkal több a lehetősége a feltöltődésre, mint egy magyarnak. Egy átlag finn legalább 35 munkanap szabadsággal gazdálkodhat a szülői napok nélkül, amit ki is tudnak venni, nem úgy mint a magyarok. A felnőttek számára is rendelkezésre áll a minőségi egészségügyi ellátás, ami a testi és a lelki bajok kezelését is magában foglalja. Talán ezért is tudnak jobb, szilárdabb alapot biztosítani a gyerekeknek, annak ellenére, hogy Finnországban nagyon sok a depressziós (a hosszú, sötét telek miatt), és ebből kifolyólag az alkoholizmusban is az élbolyba tartoznak.

Sokszor kérdezik meg, miért nem alkalmazzák más országok a finn, illetve általában az északi mintákat a gyerekek nevelésében. Szerintem azért, mert lehetetlen, bár honosítani lehetne. Először is az észak-európai országokon kívül máshol általános az állammal szembeni bizalmatlanság, így más kiindulópontot kellene keresni.