Általában magyarnak lenni külföldön manapság nem kellemes,
akármerre megy az ember, sajnálják, értetlenkednek, hogy is lehet olyan a
helyzet otthon, amilyen, lesz-e változás, megáll-e az exodus. De tud vicces
lenni néha. Mint például most, amikor a magyarul nem tudók azt hitték,
lemaradtak a poénról.
Történt, hogy ültem az Európai Bizottság nagyon magas
szintű, megmutatom-milyen-fontos-nekem-az-ügy konferenciáján az európai
szociális jogokról (ne aggódjatok, csak az Euro-zóna államaira fog vonatkozni).
Szót kér a magyar kormány képviselője, tök olyan, mintha Orbán klónja lenne,
ugyanaz a hanghordozás, hangsúly, aztán később persze ugyanazok a szavak.
Egyelőre bejelenti, hogy magyarul fog beszélni. Körülöttem mindenki felveszi a
fejhallgatót, a pasi pedig elkezd beszélni. Arról, hogy a magyar kormány mennyire
nem ért egyet azzal, hogy a gazdaságunknak felfelé kellene konvergálnia, hogy
utolérje a többi EU-tagállamot, meg hogy nekik nem kellenek garantált szociális
jogok, de ez mellékes most.
Én bizony a Facebookot nézegettem éppen, a cyber parenting
(gyereknevelés Facebook Messengeren) művészetét űztem. A gyerek küldött
egy üzenetet, hogy egy weboldalra belépni akarván véletlenül .org helyett .com-ot
használt, linkelt egy képet, majd azt üzente, képzelhetem az arcát. Anyuka
szófogadóan megnyitja a képet, ami egy nyelvvizsga-központ oldala helyett egy
szexpartner-kereső hirdetésének bizonyult. Hát, igen, nincs mit szégyellni
rajta, felröhögtem. Körülöttem pedig legalább 20, fejhallgatós ember hitte azt,
valami hatalmas poént nem fordítottak le nekik a tolmácsok. #funtobehungarian
No comments:
Post a Comment