Kellemesen régimódi éjszaka

Tegnap este amolyan régimódi színházi élményben volt részünk. Elmentünk egy előadásra, ahol színészek játszottak, volt szöveg, történet, díszlet, jelmez. Azt kaptam - egyre ritkábban esik meg velem -, amitől anno, több mint 40 éve megszerettem a színházat. És a legjobb az volt, hogy láttam, mellettem a 19 éves már-nem-gyerekek is jobban értékelik, mint a ma oly divatos túljátszós vagy nagyon alter színházi előadásokat. Szóval lehet, hogy sokan porosnak és unalmasnak tartják ma a hagyományos előadásokat (bár sokszor úgy látom, ezt mondani ma inkább trendi, mint őszinte), de ha a rendszeresen színházba járó fiataloknak is bejön, mégsem az.

A Pesti Magyar Színházban láttuk az Utazás az éjszakába (Eugene O'Neill) című előadást, Málnay Levente rendezésében, Vas István fordításában.
Adva van benne 5 színész, akik nem üvöltenek és nem is köpködnek, egyszerűen tudnak beszélni és játszani. Van egy szépen berendezett szoba az amerikai Délen, vannak benne bútorok, lámpák, poharak és whiskysüvegek. A szülőket játszó Bánsági Ildikó és Szélyes Imre még abban a korban lettek színészek, amikor az ilyesfajta előadás nem volt ritkaság, ám a két fiút játszó Gémes Antos és Horváth Illés, de a nyúlfarknyi szerepet, a szolgálót játszó Gáspár Kata számára sem volt ez megugorhatatlan feladat, sőt, mindhárman hitelesek, hihetőek voltak, az előadás az influenzajárvánnyal együtt járó köhögőrohamok és a Magyar elképesztően recsegő székei ellenére is magával ragadott mindenkit.

Szóval, ha szeretnél egy estét, ahol olyan élményben lehet részed, amire szívesen emlékszel 30-40 évvel ezelőttről, esetleg meg akarod mutatni a gyerekeknek, mi is hiányzik sokszor a színházban, ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy két díszletkockából neked kelljen kitalálnod, hogy mit jelképeznek, ha nem baj, hogy nincs sötét, hogy nem nyomják meg a színészek a szó végi mássalhangzókat abszolút természetellenesen, ha nincs ellenedre, hogy a színpadon hús-vér figurákat látsz és nem üvöltöző színészkedést kidagadt nyaki erekkel, akkor neked is itt a helyed.

Pedig az alapanyag veszélyes. Alkohol, drog és boldogtalanság. Nagy rendezői és színészi bravúrnak számít manapság az, hogy ebből nem produkció, hanem előadás lett. Mi nagyon szerettük. Köszönjük!