A napokban, az osztrák EU elnökség első napjaiban az oktatás
és a kultúra kapcsolatát boncolgató uniós konferencián voltam Bécsben, ahol sok
szó esett a közös európai értékek védelmének fontosságáról. Aztán felállt egy
okos és kedves kolléga, és megkérdezte az értékvédelmet oly fontosnak tartó
előadókat, hogy mik is ezek az értékek, biztosak vagyunk-e abban, hogy ugyanazt
értjük a kifejezés alatt. A 2017-es Német Könyvdíj nyertese, Robert Menasse: A
főváros című regénye éppen erre a kérdésre ad választ olvasmányosan, sok-sok
szeretettel, aggodalommal és – szerencsére – nem kevés humorral.
Az Európai Unió, az EU-s intézmények, az európai biztos vagy
egy európai parlamenti lobbista fogalma a legtöbb EU-s állampolgár, így az
osztrákok, németek vagy magyarok számára is, vagy teljesen ismeretlen vagy
lexikai adat, amit be kellett magolni az érettségire vagy egy egyetemi
vizsgára. Menasse regénye testközelbe hozza ezeket. Szereplői eurokraták,
lobbisták, uniós szakértők, egyszerű európai polgárok, továbbá egy rejtélyes
disznó, amit mindenki csak látni vél, ám elfogni nem tud. A címszereplő
természetesen maga Brüsszel, az EU adminisztrációjának központja, egy kis
tagállam szintén nem nagy fővárosa, ami fogalommá vált, nagyrészt negatív
felhangokkal. Ha valamire negatívan utalnak politikusok vagy újságírók, akkor rendszerint
„Brüsszel” a hibás (és persze minden jó döntést a tagállami politikusok
harcoltak ki).
Menasse fővárosa szerethető, esendő város, kedves kis
vendéglőkkel, parkokkal, temetővel, irodaházakkal, és persze az ott élő
emberekkel, akiknek csak egy része belga. A szerző a könyv megírásához
Brüsszelbe is költözött, így testközelből szerezhetett tapasztalatokat erről az
igazán európai, kozmopolita városról, ami ugyanakkor bizony koszos és kaotikus
is. Az itt élő vagy (hozzám hasonlóan) állandóan visszajáró emberek pedig
valószínűleg együttesen jól modellezik azt az Európát, amiért sokan aggódunk,
Robert Menasséhoz hasonlóan.
Az Európai Unió 60. születésnapját a Római Szerződés
aláírásának évfordulóján, 2017. március 25-én ünnepeltük. Ez a történet egy
alternatív megemlékezés előkészületeiről is szól. Emlékezteti az olvasót arra,
hogy az európai együttműködés, különösen az Unió korántsem csak gazdasági
közösség. A jelen politikai folyamatai, az erősödő nacionalista mozgalmak
elfelejteni látszanak, hogy ennek köszönhetően a közösség tagjai azóta is
békében élnek. A római szerződés létrejöttének üzenete, hogy soha többé ne
ismétlődhessenek meg a második világháború, különösen a Holocaust szörnyűségei.
Bármilyen döbbenetesen hangzik is, a második világháború idején azt a fajta
nemzeti sokszínűséget, amit ma Brüsszelben látunk, szinte biztosan – a
regényben megidézett -Auschwitzban lehetett csak megtalálni.
Az Unió jövőjéért nyíltan és közismerten aggódó szerző
felvázol egy lehetséges, illetve a szerinte egyetlen lehetséges utat az évek
óta tartó válság feloldására. Régóta zajlik a „több vagy kevesebb uniót” vita,
nevezetesen, hogy a tagállamoknak több vagy kevesebb hatáskört kellene-e
átadnia a közös intézményeknek. Menasse válasza egyértelmű: miközben
elengedhetetlenül szükséges az emberek helyi, regionális, a legkevésbé sem
absztrakt identitásának megőrzése, a nacionalizmus erősödése végveszélybe is
sodorhatja azt a keretet, ami több mint 70 éve fenntartja a békét ezen az apró,
ám a kultúra egyik bölcsőjét jelentő kontinensen. Ugyanakkor jól ismeri azt a
bürokráciát is, ami miatt oly sokan fordulnak el az EU-tól.
Menasse új műfajt alkotott a Német Könyvdíj zsűrije szerint
is. A nagy amerikai regény, az egy adott kor társadalmának keresztmetszetét
bemutató műfaj, mintájára megírta a nagy európai regényt. Szereplői között nemzetiségét
is vígan feladó karrierista vagy éppen csak túlélesre játszó eurokrata, korrupt
rendőr, a valódi, szakmai meggyőződését semmiképp fel nem adó civil, nem
muzulmán vallási fanatikus és az uniós bürokrácia útvesztőjében rutinosan
navigáló lobbista is előfordul. Valamennyiük története, sorsa csak egy kicsit
csavar a sztereotípián, miközben szarkasztikus humorral elgondolkoztat. Igen
szórakoztató bekezdéseket olvashatunk például az oktatásért és kultúráért
felelős uniós biztos pozíciójáról (amely tisztet 2019-ig magyar politikus,
Navracsics Tibor tölt be).
Nem hiszem, hogy ez a regény egy EU-ból kiábrándult olvasót
visszafordítana a közös Európa gondolatához. Mi több, akár meg is erősítheti őket
meggyőződésükben. Ha viszont az olvasó még emlékszik arra, hogy a vámmentes
vásárláson kívül miért kívánkozott magyarként az Unióba, miért ünnepelte 2004.
május 1-én a csatlakozást, valószínűleg a szerzővel közösen gondolkodik majd a
közeli és távoli jövőről. Meg talán arról is, hogy ő maga mit tehet az európai
gondolat megőrzéséért. És közben nagyon jól szórakozik is majd, ez ugyanis egy
remek regény.
A bevezetőben idézett konferencián megemlítettem a regényt. Az
angol kiadás csak 2019 elejére várható (a magyar, Győri László kiváló
fordításában jelentősen megelőzte azt), de néhány németül olvasó résztvevő
azonnal elment a könyvesboltba, hogy beszerezze. Az írói mondanivaló
aktualitását mi sem példázza jobban, mint hogy a bécsi születésű szerző regénye
nem volt kapható az EU soros elnökségét épp átvevő, néhány hónapja erősen
nacionalista kormánnyal rendelkező ország fővárosában, az író szülővárosában,
azokban a könyvesboltokban, ahová betértek.
No comments:
Post a Comment