Tuesday 10 July 2018

Hol álljon meg Brüsszel?


A napokban, az osztrák EU elnökség első napjaiban az oktatás és a kultúra kapcsolatát boncolgató uniós konferencián voltam Bécsben, ahol sok szó esett a közös európai értékek védelmének fontosságáról. Aztán felállt egy okos és kedves kolléga, és megkérdezte az értékvédelmet oly fontosnak tartó előadókat, hogy mik is ezek az értékek, biztosak vagyunk-e abban, hogy ugyanazt értjük a kifejezés alatt. A 2017-es Német Könyvdíj nyertese, Robert Menasse: A főváros című regénye éppen erre a kérdésre ad választ olvasmányosan, sok-sok szeretettel, aggodalommal és – szerencsére – nem kevés humorral.


Az Európai Unió, az EU-s intézmények, az európai biztos vagy egy európai parlamenti lobbista fogalma a legtöbb EU-s állampolgár, így az osztrákok, németek vagy magyarok számára is, vagy teljesen ismeretlen vagy lexikai adat, amit be kellett magolni az érettségire vagy egy egyetemi vizsgára. Menasse regénye testközelbe hozza ezeket. Szereplői eurokraták, lobbisták, uniós szakértők, egyszerű európai polgárok, továbbá egy rejtélyes disznó, amit mindenki csak látni vél, ám elfogni nem tud. A címszereplő természetesen maga Brüsszel, az EU adminisztrációjának központja, egy kis tagállam szintén nem nagy fővárosa, ami fogalommá vált, nagyrészt negatív felhangokkal. Ha valamire negatívan utalnak politikusok vagy újságírók, akkor rendszerint „Brüsszel” a hibás (és persze minden jó döntést a tagállami politikusok harcoltak ki).

Menasse fővárosa szerethető, esendő város, kedves kis vendéglőkkel, parkokkal, temetővel, irodaházakkal, és persze az ott élő emberekkel, akiknek csak egy része belga. A szerző a könyv megírásához Brüsszelbe is költözött, így testközelből szerezhetett tapasztalatokat erről az igazán európai, kozmopolita városról, ami ugyanakkor bizony koszos és kaotikus is. Az itt élő vagy (hozzám hasonlóan) állandóan visszajáró emberek pedig valószínűleg együttesen jól modellezik azt az Európát, amiért sokan aggódunk, Robert Menasséhoz hasonlóan.

Az Európai Unió 60. születésnapját a Római Szerződés aláírásának évfordulóján, 2017. március 25-én ünnepeltük. Ez a történet egy alternatív megemlékezés előkészületeiről is szól. Emlékezteti az olvasót arra, hogy az európai együttműködés, különösen az Unió korántsem csak gazdasági közösség. A jelen politikai folyamatai, az erősödő nacionalista mozgalmak elfelejteni látszanak, hogy ennek köszönhetően a közösség tagjai azóta is békében élnek. A római szerződés létrejöttének üzenete, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a második világháború, különösen a Holocaust szörnyűségei. Bármilyen döbbenetesen hangzik is, a második világháború idején azt a fajta nemzeti sokszínűséget, amit ma Brüsszelben látunk, szinte biztosan – a regényben megidézett -Auschwitzban lehetett csak megtalálni.

Az Unió jövőjéért nyíltan és közismerten aggódó szerző felvázol egy lehetséges, illetve a szerinte egyetlen lehetséges utat az évek óta tartó válság feloldására. Régóta zajlik a „több vagy kevesebb uniót” vita, nevezetesen, hogy a tagállamoknak több vagy kevesebb hatáskört kellene-e átadnia a közös intézményeknek. Menasse válasza egyértelmű: miközben elengedhetetlenül szükséges az emberek helyi, regionális, a legkevésbé sem absztrakt identitásának megőrzése, a nacionalizmus erősödése végveszélybe is sodorhatja azt a keretet, ami több mint 70 éve fenntartja a békét ezen az apró, ám a kultúra egyik bölcsőjét jelentő kontinensen. Ugyanakkor jól ismeri azt a bürokráciát is, ami miatt oly sokan fordulnak el az EU-tól.  

Menasse új műfajt alkotott a Német Könyvdíj zsűrije szerint is. A nagy amerikai regény, az egy adott kor társadalmának keresztmetszetét bemutató műfaj, mintájára megírta a nagy európai regényt. Szereplői között nemzetiségét is vígan feladó karrierista vagy éppen csak túlélesre játszó eurokrata, korrupt rendőr, a valódi, szakmai meggyőződését semmiképp fel nem adó civil, nem muzulmán vallási fanatikus és az uniós bürokrácia útvesztőjében rutinosan navigáló lobbista is előfordul. Valamennyiük története, sorsa csak egy kicsit csavar a sztereotípián, miközben szarkasztikus humorral elgondolkoztat. Igen szórakoztató bekezdéseket olvashatunk például az oktatásért és kultúráért felelős uniós biztos pozíciójáról (amely tisztet 2019-ig magyar politikus, Navracsics Tibor tölt be).

Nem hiszem, hogy ez a regény egy EU-ból kiábrándult olvasót visszafordítana a közös Európa gondolatához. Mi több, akár meg is erősítheti őket meggyőződésükben. Ha viszont az olvasó még emlékszik arra, hogy a vámmentes vásárláson kívül miért kívánkozott magyarként az Unióba, miért ünnepelte 2004. május 1-én a csatlakozást, valószínűleg a szerzővel közösen gondolkodik majd a közeli és távoli jövőről. Meg talán arról is, hogy ő maga mit tehet az európai gondolat megőrzéséért. És közben nagyon jól szórakozik is majd, ez ugyanis egy remek regény.

A bevezetőben idézett konferencián megemlítettem a regényt. Az angol kiadás csak 2019 elejére várható (a magyar, Győri László kiváló fordításában jelentősen megelőzte azt), de néhány németül olvasó résztvevő azonnal elment a könyvesboltba, hogy beszerezze. Az írói mondanivaló aktualitását mi sem példázza jobban, mint hogy a bécsi születésű szerző regénye nem volt kapható az EU soros elnökségét épp átvevő, néhány hónapja erősen nacionalista kormánnyal rendelkező ország fővárosában, az író szülővárosában, azokban a könyvesboltokban, ahová betértek.    

No comments:

Post a Comment